Vajon mi kell egy prémiumautóhoz? Mitől válik azzá? Az olyan autóknál, mint az S40-es Volvo mindig hasonló kérdések motoszkálnak a fejemben. Talán az egyedi stílus, a hagyomány, és a technológiai előny tesz azzá egy márkát, de emellé természetesen vastag árcédula is dukál, mert a tudatalatti az olcsó autót valahogy nem veszi be prémiumként. Ha ezek közül akár egy nem stimmel, akkor valahogy kilóg a lóláb.

	Kicsi, de prémium - Volvo S40 a galériában!

Nézzük csak ezt a Volvót. Egyedi stílus? Nézőpont kérdése. Az előző S80-assal a Volvo kitalált egy, a "kockavolvósággal" szakító, igazán egyedi formanyelvet, ami sikere is vitte a márkát. A dizájn jellegzetesen skandináv, és pontosan olyasmit sugároz, amit a Volvo szeretne. A legjobb részlet kétségtelenül a vállakat formázó hátsó lámpa, ami egyszerre sugároz biztonságot - a Volvo ugye ezzel szerzett nevet magának - és merít a 20. századi skandináv dizájnból is, gondoljunk csak Alvar Aalto hullámzó vázái és egy modern Volvo hátsója közti párhuzamra. Ezzel csak az az egy probléma van, hogy azóta a márka összes modellje pontosan ugyanígy néz ki. Mind egy szálig. Így nézve mondható az S40-es egyedinek?

De mi a helyzet a hagyománnyal? Nos, ebben azért nem áll rosszul a Volvo. A biztonsággal, a megbízhatósággal és a masszivitással vált a márka a felelősségteljes családok ikonikus járművévé Amerikában, és a menedzserek autójává Nyugat-Európában. A 240-es és a 760-asok elpusztíthatatlansága legendás, csak az állólámpás Mercikéhez hasonlítható. Na és a technológiai előny? Elsőkerék-hajtás, ötsebességes váltó, keresztben beépített négyhengeres szívómotor - ezek egy prémium limuzin esetében bizony inkább az alsóközép kategóriát képviselik.

	Nem áll be könnyen a sorba!

Egyébként ezt az autót már kategóriába besorolni sem könnyű. (Ez minden S40-es tesztünknél előjön.) Középkategóriás nem lehet, hiszen ott a nagyobb S60-as játszik, de különben is, egy C-osztályos Mercedesnél vagy akár egy Audi A4-esnél is jóval kisebb az S40-es.
Kompakt autónak se igazán mondható, mert méretét tekintve ugyan inkább oda tartozik, árát és szolgáltatásait illetően viszont jócskán kilóg, mégpedig felfelé. Így nézve vetélytársa sincs, mert a Volkswagen Jetta, a Honda Civic szedán vagy a Ford Focus szedán egyrészt nem prémiumautók, másrészt nagyságrendekkel olcsóbbak. Elmondhatjuk tehát, hogy a Volvo limuzinoknak nemcsak a formája mosódik egybe, hanem piaci pozícionálásuk is.

	Csak kevés csomagot vigyünk

Ha úgy nézzük a kocsit, hogy esetleg a fentebb említett kompaktok szedánjaival versenyez, még kicsinek sem nevezhető. Elől-hátul jól elférni, de legalábbis nem kisebb, mint bármelyik konkurense. Elől viszont fantasztikusan kényelmesek az ülések és kellemes tapintású a bőr, a vezetőülés pedig tökéletesen beállítható. Egy-egy hosszabb út után is frissen száll ki a sofőr a fotelből, a vaskos bőr-alumínium kormány fogása remek, a kocsi ebből a szempontból (is) remek utazóautó. Hátul ugyan szűkebben mérték a helyet, de két személynek alapvetően itt is kényelmes, egyedül a fejtérrel lehetnek problémák 180 cm felett. A csomagteret is négy emberhez tervezték, 404 liter ugyanis egy egyhetes nyaraláshoz egy négytagú családnak épphogy elegendő. Most szívesen mondanám, hogy akinek ez nem elég, az vegyen V50-es kombit, csakhogy a kombi csomagtere mindössze 13 literrel nagyobb, így itt inkább a forma számít, mintsem az a pár üdítőpalacknyi különbség, ami számokban mérhető.

	Ott a HIFI

A tesztautó egyébként igen jól fel volt szerelve, a szokásos dolgokon túl még Magyarországon is működő navigáció (bár sok kis utcát nem ismer) és bőrkárpit is járt hozzá, amit pedig külön ki kell emelnem, az a hifi, pontosabban a minősége. A tesztautóban a legdrágább rendelhető audioberendezés volt, és igazán prímán szólt. Személy szerint ez az egyik olyan dolog, amiért kedvelem a Volvokat, ugyanis a gyári berendezések közül talán a svédeké a legjobb; íme tehát még egy indok, hogy az S40-es miért is jó utazóautó.
Ha már a zenénél tartunk, kialakításra leginkább egy Bang & Olufsen hifire emlékeztet az egész középkonzol. Ha elsőre kicsit el is vész az ember a sok apró gomb között, megszokni azért nem olyan nehéz, és az apró ergonómiai és esztétikai hibákat is könnyedén megbocsátja az ember az egyedi kialakítás miatt. Szerintem ilyen hiba a vékony középkonzol mögötti szinte teljesen használhatatlan tároló rekesz, az anyósülés előtti hatalmas üres felület pedig egyszerűen sivár. A minőségérzet szintén nem tökéletes, néhol nagyon kellemes anyagok, néhol egészen kopogósak vesznek körül, az viszont tény, hogy a kocsi bármilyen rossz úton haladt is, soha egyetlen nyikkanást sem hallatott. A karosszéria érzésre rendkívül merevnek, masszívnak tűnik, és ezt a benyomást a kiváló törésteszt is alátámasztja.

	Hátul szűkebb, de két személynek elég

Fentebb már említettem a műszaki tartalmat, mégpedig azt, hogy a hengerek és a sebességfokozatok száma nem éppen prémiumautósak. Nos ez igaz, ezt leszámítva viszont nagyon kellemes vezetni az S40-est. Na ja, a Focus alapjaira könnyű élvezetes autót építeni, de ez talán még a donornál is jobb. A kocsi vitán felül a futóműben a legerősebb; itt egy nagyon kellemes kompromisszumot kötöttek a Volvo mérnökei, hiszen képességeihez képest igazán kellemes komfortot nyújt. Ha kicsit sportolni támad kedvünk, azt vesszük észre, hogy hiába megyünk be egyre nagyobb és nagyobb sebességgel a kanyarokba, csak enyhén, nem zavaróan lesz alulkormányzott, a karosszériadőlés pedig a felfüggesztés által nyújtott kényelemhez mérten nem jelentős. Eközben csak erősödik bennünk az érzés, hogy ez egy rendkívül jól irányítható, élvezetes kocsi. Ugyancsak nagyon jó a fék, ami brutális lassításokra képes, tehát partner a sportosabb vezetésben.

	Focus alapokon

A motorral és a váltóval kapcsolatban viszont felemások az érzéseim. Ez az a két eleme az autónak, amik egyébként nagyon jók, de valahogy mégsem prémiumautóba illők. Egy BMW-nél vagy egy Lexusnál például érzi a sofőr a fém alkatrészek összecsiszolását, összehangolását, a már szinte művészi szintű műszaki precízséget, az S40-es ezzel szemben egy kissé műanyagos érzetű. Ez persze igen szubjektív dolog, hiszen a váltó egyébként kitűnően kapcsolható, ennek ellenére mégsem hiteti el használójával, hogy egy prémiumautóban ül. Egy Focusba kitűnő, de ennyi pénzért, ide talán kicsit kevés. Nem is beszélve arról, hogy azért most már a hasonló autók többségében magától értetődik a hatsebességes váltó, itt viszont csak egy ötsebességest találunk.
A 2 literes 145 lóerős motor egyébként szépen viszi az 1,3 tonnás karosszériát, ez az arany középút: ugyan nem sportkocsi, de azért nem is szenved gyengeségben. Pörgetve kissé zajos, és különösebben szép hangja sincs, a kulturáltabb járás mellett márcsak ezért is kellett volna öt vagy hat henger. Mindegy, ott a jó hifi, hallgassa tehát mindenki azt. A fogyasztás egyébként átlagosnak, vagy annál kicsit talán rosszabbnak mondható, országúton, nyugisan közlekedve simán elmegy 7,5 literrel 100 km-en, városban viszont kb. 11-12 litert fogyaszt; tesztátlagnak tehát 9,3 liter jött ki.

	Itt a vége

Ezzel el is jutottunk a csattanóhoz, a meglepetéshez, mégpedig az árhoz, amitől talán leginkább prémium az autó. Ez az S40-es 2 literes motorral, a csúcsnak számító Summum felszereltséggel ugyanis 8 350 000 forintba kerül. Ehhez jön még a tesztautó kulcsnélküli indítás rendszere, a navigációs rendszer, az alumíniumbetétes sportkormány, a csúcs hifi 6 lemezes CD-tárral, a kék gyöngyházfényezés felára, tolatóradar meg egynéhány apróság és máris nagyjából 9,6 millió forint környékén járunk. Összehasonlítani nem nagyon lehet mivel, de csak tájékoztatásképpen, a műszakilag csaknem ilyen jó és élvezetes Ford Focus szedán (még a 2 literes motor is egyezik!) és Honda Civic szedán 6 illetve 5 millió forintba kerülnek, viszont ezek észrevehetően igénytelenebb kivitelűek és valamivel gyengébben felszereltek. Ez az ár inkább a 9-3-as Saabéhoz, az A4-es Audihoz vagy a 3-as BMW-hez áll közelebb, ezek viszont jóval nagyobb méretűek.
Nos, a Volvo semmilyen kasztba vagy kategóriába nem besorolható, ámbár drága modellje mindent összevetve azért igen kiváló autó és érdekes, kettős karakterrel rendelkezik. Egyfelől nyugodt vérmérsékletű, kellemesen rugózó utazóautó, másfelől egy élvezetesen vezethető, sportos kis prémium szedán. A típushoz ez a motor nem rossz választás, de a 2 literes dízel mellett csak a megrögzött gázolajgyűlölőknél van esélye, az ugyanis jobban megy, kevesebbet fogyaszt, ráadásul még 100 ezer forinttal olcsóbb is.

A kocsi hibái nem megbocsáthatatlanok, csak egy ilyen árcédula láttán az ember kritikusabb szemmel nézi a hiányosságokat. A Volvo sokoldalú használhatósága és minden flanctól mentes, robosztus kialakítása miatt lett az évtizedek során az, ami, de ez az árazás egy kissé talán sznob autót varázsol belőle.

Hosszúság: 4468 mm soros, négyhengeres benzinmotor Hengerűrtartalom: 1999 ccm Maximális teljesítmény: 145 LE / 6000 ford./perc Maximális forgatónyomaték: 185 Nm / 4500 ford./perc Hajtás: elsõkerék-hajtás Váltó: 5 fokozatú kézi Szélesség (tükrök nélkül): 1770 mm Magasság: 1452 mm Tengelytáv: 2640 mm Nyomtáv elöl: 1535 mm   hátul: 1531 mm Üres tömeg: 1294 kg Megengedett össztömeg: 1960 kg Csomagtartó mérete: 404 l Üzemanyagtartály mérete: 55 l Gumiméret elöl: 205/55 R16   hátul: 205/55 R16   Végsebesség 210 km/h Gyári fogyasztás: Város: 10,2 l/100 km Országút: 5,7 l/100 km Vegyes: 7,4 l/100 km Gyorsulás 0-ról 100-ra 9,5 s Tesztfogyasztás: 9,3 l/100km         A modell alapára: Főbb konkurensek alapárai: Audi A4 1.8 T 8.677.400 Ft Saab 9-3 1.8 t 8.795.000 Ft Volvo S60 2.4 140 Le Summum 9.310.000 Ft 6.790.000 Ft A tesztelt modell ára: kb. 9.600.000 Ft         Kinek ajánljuk?: TETSZETT: NEM TETSZETT: Stílusos külsõ és belsõ Drágán mért exkluzivitás Teljes felszereltség Néhány nem prémium szintû megoldás Élvezetes vezethetõség Masszív kialakítás Azoknak ajánljuk, akik egy nem túl nagy méretû, stílusos és élvezetes szedánra vágynak, és az egyediségért hajlandóak mélyen a zsebükbe nyúlni. Az új, 2 literes motor nem rossz választás, de a dízel erõsebb, takarékosabb, olcsóbb...