Piros A-osztály az esőben - 22 kép a galériában

Ha egy autó orrán csillag díszeleg, akkor azzal szemben nagyobbak az elvárások. Nem kizárólag azért, mert a tulajdonos súlyos (tíz)milliókat hagyott új kedvencéért a kereskedésben, hanem a márkához fűződő évtizedes, illetve évszázados hagyományok miatt is: egy Mercedes mindig is nagy volt és tekintélyt parancsoló, olyan technológiai megoldásokat vonultatott fel, melyek nem csak hogy megelőzték korukat, de a jövő autógyártására is nagy hatással voltak (gondoljunk csak az ABS-re), erős motorja pedig észrevétlenül röpítette, miközben a hátsó sor illusztris vendége a legnagyobb nyugalomban ücsöröghetett kényelmes foteljában. Egy-két évtizeddel ezelőtt ez a kép még csak-csak megállta a helyét, mára azonban a világ nagyot fordult: még egy presztízsmárkának sem elég óriási limuzinokat gyártania, mivel akárhogy is nézzük, a pénz elsősorban a mennyiségben van. Sokat viszont csak olcsón lehet eladni, úgyhogy a Mercedes meg is kereste saját válaszát a nagy kérdésre, és lám, megszületett az A-osztály.

Mivel a mostani már a második generáció, ezért természetesen volt neki egy elődje is, bár az ezredforduló környékén bemutatott bébi-Merci nem bizonyult akkora telitalálatnak, amekkorának a gyár eredetileg szánta. Hiába vette ki a népszerűsítésből még Mika Häkkinen is a részét, a leginkább csak átlagosnak mondható autót nem zárta szívébe a tehetősebb réteg, ők ennél többet vártak el. Az utódnak ezért volt mit helyrehoznia, de talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a Mercedes másodszorra már nem lépett ugyanabba a folyóba, és ez alkalommal sokkal jobb munkát végzett.

	A hátuljánál elfogyott a lendület

Külsőleg például rengeteget fejlődött az A-osztály. Habár valódi pálfordulásról nem beszélhetünk, de az előd kissé jellegtelen, lekerekített formatervét a kukába dobták, ehelyett inkább egy szögletesebb, karakteresebb, dinamikusabb designnal látták el az autót. Fokozottan igaz ez a háromajtós, hivatalos nevén Coupé változatra, a két ajtó hiánya ugyanis nagyon meglátszik az autón. A nyílászárók kisebb száma miatt oldalról nézve más az ablakok kialakítása, és bár a két változat a far magasságát nézve is milliméterre megegyezik (egészen az adatlapok tanulmányozásáig az ellenkezőjét gondoltam), ez az eltérés pont elég ahhoz, hogy az ötajtós családiasabb hangulata helyett a fiatalosság legyen rá jellemző. Az új fényszórók nélkül azonban mindez mit sem érne, hiszen ezek önmagukban is nagyon feldobják az összhatást. Jellemző motívum még az orron található krómozott embléma, valamint hogy a motorháztető és a szélvédő töretlenül kapcsolódik egymáshoz, így tulajdonképpen a Merci eleje egy nagy összefüggő felület. Sajnos mire az oldalsó fény-árnyék vonal elér a hátsó lámpákhoz, addigra a lendülete is elfogy, mivel a csomagtér ajtó az ötletesség legkisebb szikráját is nélkülözi. Hátulról teljesen jellegtelen az A-osztály, ami igazán kár, ha már a tervezők ilyen ügyesen megalkották az egész autót, erre az utolsó pár négyzetméterre is kigondolhattak volna valami érdekeset. A piros fényezés jól áll a kis Mercedesnek, igaz így az összhatás meglehetősen nőies, de hát voltaképpen ők is lennének az autó első számú célközönsége, ezen tehát nincs mit csodálkozni.

	Az elöl ülőkkel szemben előzékeny, hátra viszont nehéz bejutni

Az egyik legfontosabb szempont, a külső tehát kipipálva, haladhatunk tovább befelé. A Coupé a 4 méternél lényegesen rövidebb hosszával még jó indulattal sem nevezhető nagy autónak, ennek ellenére ügyesen gazdálkodtak a hellyel a mérnökök. Az A-osztály azért alapvetően csak négyszemélyes, ennyi embernek viszont megfelelő a térkínálat. A biztonsági okokból magasan kezdődő padló miatt sem korlátozott a fejtér, és még a beszállás is könnyebb így, legalábbis előre: hátra inkább csak a vékonyabbak és hajlékonyabbak keveredjenek, mivel az ide vezető nyílás elég szűk, és a lábtér sem túl fényűző. Két bosszantó apróság amúgy is segít minimalizálni a hátsó üléssor használatát: a biztonsági övet előzékenyen felkínáló karba beleakadnak az utasok, így azt minduntalan el kell hajtani az útból, és ezután messzire nyújtózkodni az övért; a jobb első ülés előre döntés után nem áll vissza eredeti helyére, így mindig állítgatni kell, és ez azért zavaró, mert a támlát hátra felé húzva az egész ülés megindul, egyenesen a hátul ülő lábának. A vásárlók legtöbbje viszont biztosan ritkán használja az összes ülést, és két embernek amúgy is tökéletes a Merci. Nekik a 435 literes csomagtér is bőven elegendő lesz, ami az autó méreteit meghazudtolóan nagy, de ha minden kötél szakad, akkor le is dönthetik az üléstámlákat, további majdnem ezer litert nyerve ezzel.

	Sokat fejlődött a beltér az előző generációhoz képest

Ennyi alapján azonban még nagyon messze lenne az A-osztály a presztízs-kategóriától, ezzel azonban szerencsére Stuttgartban is tisztában voltak. A második generáció műszerfalán végigpillantva azonnal egyértelmű, hogy egy Mercedesben ülünk, és ez a tudat a kapcsolat elmélyítése során tovább erősödik. A nagyobb testvérekből már ismerős középkonzol végre elegáns és kifinomult, a kapcsolók tökéletes határozottsággal és jóleső nehézséggel forgathatók és nyomhatók, minden egyértelműen működik, a visszajelzés is példás (a klíma intenzitása például 6 fokozatban állítható, és minden fél fokozathoz tartozik egy LED). A jó Mercedeses szokás szerint túlzsúfolt egyetlen bajuszkapcsoló elsőre kicsit bonyolultnak tűnik, de használata egyszerű, habár indulás előtt érdemes rá vetni egy pillantást. A bőrborítású kormány átmérője kicsit nagy, de a fogása kiváló, emellett számos funkció vezérlését is ide helyezték. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy kicsit komplikált a rendszer: a fedélzeti számítógép rengeteg beállítási lehetőséget kínál, de ezek között nincs átjárás, ezért például ha az átlagfogyasztás jelenik meg a kijelzőn, akkor a rádión nem válthatunk állomást, ahhoz tovább kell lapozni. Az Avantgarde felszereltségi szinten az ülések bőr-szövet kombinációjúak, jó az oldaltartásuk, és a sok állítási lehetőség miatt még hosszú úton sem kényelmetlenek. A szövetmintázat az ajtókon is visszaköszön, ahol az alumíniumbetét és a króm kilincs is emeli a minőségi benyomást.

	Dinamikusabbnak hat, de kisebb a háromajtós, mint az öt

A Coupé hétféle motorral rendelhető (3 dízel és 4 benzines), nálunk - csakúgy, mint az előző tesztnél - az 1,7 literes benzinessel járt. A négyhengeres nem egy erőbajnok, de teljesítménye már pont elegendő ahhoz, hogy kellemesen, alkalom adtán akár élvezetesen lehessen vele autózni. A 116 lóerős és 155 Newtonméteres egység papíron 10,9 s alatt gyorsítja 100 km/órára a Mercedest, ijesztgetni és oktatni tehát nem fogunk senkit sem. Mindenképpen jó pontot kap, amiért már alacsony fordulatszám mellett megfelelően húz, így csökkentve a kifogástalan váltó használatát, azért azonban már megrovást érdemel, hogy elég nyers és hangos, nem igazán méltó a márka hírnevéhez. Hogy nem csap túl nagy hangzavart, az csak a jó hangszigetelésnek köszönhető, ami még nagy sebességnél is kiszűri a zajokat (ebben az áramvonalas, 0,31 légellenállású karosszéria is szerepet játszik). Vegyes fogyasztása 8,2 liter körül alakul, vagyis ilyen téren teljesen átlagosan szerepel. A fékrendszert jelentősen túlméretezték, valószínűleg az A200 Turbóban is megállná a helyét, itt ugyanis hihetetlen féktávokat produkál, bárhol és bármikor lehet rá számítani. A futómű ennyire már nem kimagasló, a felfüggesztés elöl McPherson, hátul szférikus parabolatengely, és a páros dicséretesen teszi a dolgát, az viszont egy kis megszokást igényel, hogy kormánymozdulatra erőteljes billenéssel reagál a karosszéria, bár tény, hogy ezután pontosan arra megy, amerre kívánjuk. A 15 colos /65-ös gumik a menetkomfortot sem rontják le, az oldalszél viszont annál inkább, ilyenkor úgy kell bűvészkedni a kicsit túl könnyen járó kormánnyal, mint a régi filmekben: két kézzel, jobbra-balra tekergetve. A feláras bi-xenon fényszórókhoz egy különleges funkció is jár, amely a befordulást segíti úgy, hogy nagyobb kanyarok esetén felkapcsolja az adott oldalon a ködlámpát. Túl sok haszna nincs, mivel a ködlámpák fénye csak pár méterre ér el, így tényleg csak lassú kanyarokban érhet valamit, annál viccesebb viszont kívülről nézve, ahogy a rendszer például körforgalomba bemenve, körbemenve és kijőve kapcsolgatja az izzókat.

	A csillagnak mindig megkérik az árát

Ilyen apróságoktól eltekintve viszont nehéz fogást találni az A-osztályon, igazi hibája tulajdonképpen nincs neki. Még az ára is tűrhető, hiszen ha azt nézzük, hogy (alapáron) 5,3 millióért belépőt vásárolhatunk a presztízsmárkák világába, akkor kis túlzással ez az összeg barátinak is nevezhető, a vásárlók többségének ráadásul az ár tényleg nem játszik kardinális szerepet a választásban. Első számú autónak úgyis kevesen vesznek ilyet, bár egy sikeres fiatal garázsában egyedüliként ugyanúgy megállja a helyét, mint sokadikként néhány S-osztály és ML társaságában. A konkurensekkel összehasonlítva is állja a próbát a kis Merci, hiszen a felszereltsége igen gazdag: 6 légzsák, blokkolásgátló, fékasszisztens, kipörgésgátló, menetstabilizáló rendszer, elektromos ablakok és külső tükrök, 6 hangszórós CD-lejátszó, klíma és elektromos szervokormány multifunkcióval minden kivitelhez jár. Természetesen az alapár könnyedén feltornázható, hiszen az Avantgarde vagy az Elegance csomagokon túl egyenként is rengeteg mindent vehetünk: kétzónás digitális klíma (169 ezer ft.), ülésfűtés (95e), xenon-fényszórók, első kartámasz (65e) és belsőtér védelemmel ellátott riasztó (135e) a tesztautóban is volt, de könnyedén elkölthetünk további milliókat automataváltóra, navigációra, bőrülésekre, parkolóradarra, tempomatra, 10 hangszórós hifire, sportcsomagra vagy akár AMG-felnikre is. Ha minden széria-berendezést egy átlagos alsó-középkategóriáshoz megrendelünk, akkor sem jövünk ki sokkal olcsóbban, pedig azokhoz még a tudat sem jár, hogy egy Mercedesben ülünk, és hiányzik belőlük az a miliő is, amit csak nagyon kevesen tudnak nyújtani, de a csillagosok mindenképpen. Gazdag feleségek, fiatal párok vagy egyedülállók számára abszolút ideális, így ha Ön része ezen társadalmi csoportok bármelyikének, és pénztárcája engedi, akkor ne hagyja ki!

Hosszúság: 3838 mm Soros, négyhengeres nyolcszelepes benzinmotor Hengerűrtartalom: 1699 ccm Maximális teljesítmény: 116 LE / 5500 ford./perc Maximális forgatónyomaték: 155 Nm / 3500-4000 ford./perc Hajtás: elsõkerékhajtás Váltó: ötfokozatú kéziváltó Szélesség: 1764 mm Magasság: 1593 mm Tengelytáv: 2568 mm Nyomtáv elöl: 1556 mm   hátul: 1551 mm Üres tömeg: 1210 kg Megengedett össztömeg: 1705 kg Csomagtartó mérete: 435 l Üzemanyagtartály mérete: 54 l Gumiméret elöl: 185/65 R15   hátul: 185/65 R15   Végsebesség 188 km/h Gyári fogyasztás: Város: 8,6 l/100 km Országút: 5,5 l/100 km Vegyes: 6,6 l/100 km Gyorsulás 0-ról 100-ra 10,9 s Tesztfogyasztás: 8,2 l/100km         A modell alapára: Főbb konkurensek alapárai: BMW 116i 5 722 000 Ft Audi A3 1.6 FSI Attraction 5 531 000 Ft Volvo C30 1.6 Kinetic 5 090 000 Ft 5 350 000 Ft A tesztelt modell ára: 6 071 000 Ft         Kinek ajánljuk? TETSZETT: NEM TETSZETT: Minõségérzet Bejutás a hátsó sorba Felszereltség Nyers motorhang Formaterv   Fékek   Aki ragaszkodik a csillaghoz, minõséget és értéket akar a pénzéért, egy behemótot viszont nem, az elégedett lesz vele.