Tekintélyes hűtőrács, komoly teljesítmény Sokat gondolkoztam azon, hogy az SRT-8-ról egy tárgyilagos, bonyolult ár/érték arányokon végigfutatott logikák alapján megszült tesztet fogok írni, hisz az amcsi óriás mellett az egyik legmeggyőzőbb érv az ára, ennyiért ugyanis sehol nem adnak több mint 400 paripát. De aztán rájöttem, hogy ezt a puskaport hamar el lehet lőni, és nem is kell túl sokat cifrázni, hiszen akinek van ennyi pénze egy sportlimuzinra, az nem biztos, hogy 300C SRT-t vesz, de ha igen, akkor nem igazán kell győzködni, hogy a konkurenseknél körülbelül 8-10 millióval alacsonyabb ára miatt talán jobban megéri. Azért jól hangzik, hogy 17.4 milláért adnak 425 LE-t, vagyis majdnem 41 ezer forint egy LE. Ez az adat a konkurenseknél 50 ezer felett van, tehát érthető, hogy miért mondom olcsónak. Az amcsikat komolyan mondom nem értem, vagyis értem, de nem hiszem el. A mai napig akkora motorokat gyártanak, amelynek szerintem nem sok értelme van, de akinél ennyibe kerül az üzemanyag, ott mindegy, hogy a motor 2, vagy 4 literes. A 300C esetében is elszaladt velük a ló, hát még az erő, már a HEMI moci sem rossz. Anno egyszer két napig volt nálam egy HEMI kölcsönbe, át mit mondjak az sem gyenge. Igazi V8-as motorhang, a már klaszikusnak mondható 5.7 literes hengerűrtartalom, meg 340 lóerő. Kell mondani, hogy felszedte az aszfaltot, a motor duruzsolásától pedig megállt a fél utca. A formája is tekintélyt parancsolóm, de a hangjával együtt már nagyon ütött a gép. Ehhez képest az amcsik nem nyugodtak és fúrtak még kicsit ezen a motoron, hogy valami sportverzió féleséget elővillanthasson a Chrysler. A fara sem rossz Az SRT elvileg a Chrysler sportverzióinak a márkaneve, sőt a Jeep is ezt használja. Van Grand Cherokee-ban is SRT, de például a tetszetős Crossfire is elővillantott egy SRT verziót. Itt a 300C esetében sem maradtak nyugton, így az amúgy is gyönyörű megjelenésű limuzinon csavartak még egyet. Sportosabb köténylemez, ültetett kasztni és 20 collos krómfelniken feszülő 245, illetve 255 mm széles kerekek. A hatás magáért beszél. Az SRT-vel nem lehet simán végiggurulni egy utcán, mint ahogy a sávváltáshoz sem kell könyörögni. Általában nem akartak sehol leszorítani, sőt a lámpánál sem próbálta senki a gyorsulását bemutatni. Autópályán a vártnál hamarabb tisztul a belső sáv, a parkolókban viszont sosincs elég hely. A 300 C ugyanis nem kicsi autó, majdnem 5 méteres hossza sok bosszúság alapja, de ezek a limuzinok mind ekkorák. 6,1 liter, 425 lóerő, V8 A brutálisabb megjelenés mögött tartalom is van, hiszen a tervezők mindent megtettek a széles mosoly érdekében. A motor a legalapvetőbb változás, amely egy kisebb fúrókúra után 5.7 literből 6.1-es lett, aminek a hatására a csekély 343 LE-ből valahogy 425 született. Igazán meggyőző, hát még, ha az 570 Newtonméteres forgatónyomatékot is mellé tesszük. Érdekes, hogy a nagy hengerűrtartalom és a V8-as ketyegő feeling ellenére a moci kifejezetten pörgős, hiszen a maximális teljesítményét és a nyomatékcsúcsot is magasan adja le. Nem mintha addig nem történne semmi, de így legalább a pörgetéssel együtt jön meg az ereje, míg 6400-nél el nem váltja a fokozatot. Ehhez a motorhoz egy speciális ötsebességes automatát hozott össze a Chrysler, amely ugyan jól hangzik, de nem voltam maradéktalanul elégedett vele. Néha nem vált vissza, pedig kéne és kicsit lassan is reagál. Sebaj, ehhez a teljesítményhez még ez is belefér. Ez annyira igaz, hogy az autó menetteljesítmény adatai még így is meglepőek. Elektronikusan lehatárolt 274 km/órás végsebesség, valamint 5 másodpercen belül gyorsul 0-ról százra. Ez utóbbit ugyan elég nehéz reprodukálni, hiszen a hátsókerék egyfolytában el akar füstölni, de a rugalmassága is elképesztő. Félelmetesen elindul egy padlógázra, gyakorlatilag mindennél jobban megy, tisztelet a kivételnek. A 20 colos kererek is ütősek Elvileg a bivalyerős motorhoz sok minden mást is kitalált az amerikai gyártó, amik között ott a sportfutómű, a nagyobb kerekek, vagy éppen a nagyobb fék. Az üresen is majdnem 1.9 tonna megfékezésére ugyanis külön energiát fektettek, elől 360, hátul 350 mm átmérőjű kerültek az autóra, ami után már érthető, hogy miért 20 collosak a felnik. A valóságban azonban sokat romlott a kép, ugyanis a rosszabb minőségű útszakaszokon annyira nincs az úton az SRT, hogy megállni is nagyon nehéz vele. Gyakorlatilag az úthibák felett ugrál az autó, ebből kifolyólag ilyenkor a fék sem fog. A bazi nagy Brembo tárcsák önmagukban így nem érnek semmit, hiszen a kemény rugózás rossz úton alig érintkezik a talajjal. A másik, amire állítólag nagy figyelmet szenteltek, az a kormányzás, hiszen egy ilyen sokszázlovas vas irányítása alapvetően nem egyszerű. Ehhez képest nekem a kormányzás nagyon nem tetszett, hiszen az SRT volánja ugyanaz a nagy átmérőjű csúnyaság, ami a kisebb 300C-kben volt. Ehhez képest az SRT volánja olyan érzéseket keltett bennem, mintha teherautót vezetnék, nem illik egy ilyen autóban egy ilyen kormány. Sportkormány kellene, mint ahogy az SRT logós kagylóülések is jól teljesítettek. Egyébként a nem kicsi verda belül, elő-hátul rendben van, de ez nem is csoda, hiszen a 300 C az 5-ös BMW, az E-osztályú Merci is ugyanebbe a kategóriába sorolható. Nem téveszthető össze mással Bár a formaterve szelíden csal, a magas övvonal és a lőrésnyi magasságú ablakok ugyanis azt a benyomást keltik, mintha az autót nem lenne magas. Pedig az, sőt széles és hosszú is, egy igazán méretes prémiumlimuzin lenne, amiben azonban nem minden prémium. Általában akkor már gáz, van, ha a tesztautóval úgy engednek utamra, hogy már előre elsorolják a hátrányokat. Ilyen az SRT-ben az anyagminőség, amely nem méltó ehhez az autóhoz. Amennyire jól fest az autó kívülről, annyira lehangoló ilyen műanyagokkal találkozni egy presztízsautóban. A műszerek melletti rész kifejezetten csúnya, de a többitől sem hidalnék le. A felszereltség viszont megfelelően jó, hiszen azért a csúcsváltozatban benn van minden, ami lehet. Sok lufi, ABS, ESP, igaz ez utóbbi csak 60-ig kikapcsolható, onnan megint közbelép. Jól szóló mélynyomós gyári hifi, tuti bőr kagylóülések és a még sok minden más. Kicsit Mercis az ergonómiája, de ettől még könnyen áttekinthető, a kormányoszlop jobb oldalán például nincs is bajuszkapcsoló. Múltidéző műszerek Nekem igazán egy dolog volt, ami nagyon nem tetszett, ez pedig a futómű. Elvileg erre is hatalmas energiát fordítottak, de a rosszabb minőségű utakon ez is kevésnek bizonyult. Kicsit lötyög, kicsit szökdécsel, de az íven maradni már nem akar. Ugyan jó minőségű úton termetéhez képest kifejezetten jól fordul, sajnos hazánkban inkább a rosszra van példa, így pedig kifejezetten küzdelmes az úton tartani. Beülnek a haverok és megkérnek, hogy nyomjak egy kövéret. A gyorsítás alapvetően rendben, de féktáv eléggé elnyúlik. A sógorom szerint ez az első autó, amiben brutálisabbnak érezte a gyorsulást, mint a lassulást. Természetesen zz nem igaz, de azért intő jel, hogy a fékhatás ennyire elvékonyodhat. A 300 C SRT-8 tehát egy sportlimuzin lenne, amely ugyan nagyon erős, de a sportos vonások vezetéstechnikailag nem egyértelműek. Nehézkesen fordul, bizonytalan a féktávokon, és így tovább. A motorja annyira erős, hogy nem is érdemes az automatával foglalkozni, sőt 6400-is az elméleti leszabályozásig nem érdemes forgatni. Sajnos a fogyasztása is illeszkedik a V8-as karakterhez, az amcsiknak ugyan mindegy mennyit zabál. A 6,1 literes, 16 szelepes (!) motor nem marad szerény a gázadások közben, hiszen 19 litertől 35 literig lehetséges minden. Amikor elhoztam az autót, akkor pont egy 19.9 literes átlag volt benne, most ezt sikerült nekem nyugodt vezetéssel 20, 7 literré feltornászni. Egy padlógázas debreceni út alatt viszonylag sokszor kiürülhet a tank, hiszen csak 72 literes, amely néha csak 200 kilométerre elegendő. Jó az ülés varrása is Az SRT tehát egy nem mindennapi kocsi, amelyet egy nagyon erős igazán ütős motor hajt, ugyanakkor sok mindenben nem tökéletes. A futómű nem hagy maradandó emlékeket maga után, a fék ezzel összefüggésben, sokszor nem elég határozott. Az ESP ugyan kikapcsolható, de igazán jót élményautózni nem nagyon lehet vele, tehát marad az autópályás suhanás. Akinek bejön ez az erőgép, az talán annyit még megbocsát, hogy nem mindegy olyan, mint lennie kéne, de ugye az ára is karcsúbb egy majdnem 10 millával. Ha név szerint nézzük a konkurenseket, akkor alapjában kijön, hogy nincs is konkurencia, hiszen egyrészt azok sokkal másabbak, ráadásul az áruk sincs egy szinten.   Hosszúság: 4999 mm V8-as, 16 szelepes benzines Hengerűrtartalom: 6063 ccm Maximális teljesítmény: 425 LE / 6000 ford./perc Maximális forgatónyomaték: 570 Nm / 4600 ford./perc Hajtás: hátsókerékhajtás Váltó: 5 fokozatú automataváltó Szélesség: 1881 mm Magasság: 1471 mm Tengelytáv: 3048 mm Nyomtáv elöl: 1600 mm   hátul: 1603 mm Üres tömeg: 1888 kg Megengedett össztömeg: n.a. kg Csomagtartó mérete: 504 l Üzemanyagtartály mérete: 72 l Gumiméret elöl: 245/45R20   hátul: 255/45R20   Végsebesség 274 km/h Gyári fogyasztás: Város: n.a. l/100 km Országút: n.a. l/100 km Vegyes: 11-16 l/100 km Gyorsulás 0-ról 100-ra 5,1 s Tesztfogyasztás: 20,7 l/100km         A modell alapára: Főbb konkurensek alapárai: BMW M5 26.393.000 Ft Mercedes-Benz E 63 AMG 27.376.000 Ft     17.400.000 Ft A tesztelt modell ára: 17.400.000 Ft         Kinek ajánljuk?: TETSZETT: NEM TETSZETT: motorerő anyagminőség forma futómű ár   nagy térkínálat   kényelmes ülések   Aki egy nagyon erős, meggyőző megjelenésű hatalmas limuzinra vágyik a prémiummárkáknál jóval olcsóbban, annak 300C SRT tökéletes választás.