Divatautót sosem racionális szempontok alapján választ az ember. A külcsín, a presztízs és egyéb szubjektív benyomások sokkal többet nyomnak a latban ilyenkor, ellenben adatokat összevetni, árakat és költségeket számolgatni egyáltalán nem szokás. Vagy tetszik, vagy nem. Tegyük fel, hogy jelen esetben az első az igaz, és így közelítsünk a MINIhez.

	Az új MINI Cooper - 52 kép a galériában

Élelmes volt a BMW, amikor bemutatta a MINI nemrég leváltott generációját. Az évtizedekig gyakorlatilag változatlan formában gyártott, kultuszautóvá vált elődmodell rajongói számára ugyan nagy arculcsapás lehetett, amikor szeretett apróságukból meghízott, extrákkal teletömött, autóformájú autó lett. A BMW viszont nem így gondolta: az új MINI valódi divatautó lett. A nagy presztízsű név mögé okos marketing és jól eladható termék került, kifejezetten tehetős nagyvárosi fiataloknak. Az idő a bajorokat igazolta, a célközönség felismerte az autó erényeit. Igaz, hogy az autó sokkal nagyobb lett, mint a régi, de a mai modellek között ugyanolyan egyedi jelenség a MINI, mint régen volt, és aki kipróbálta, tanúsíthatja, hogy vezetni is nagyon más a mai kínálat többségénél. Éppen ezért nehéz lenne akár csak egy konkurensét is megnevezni.

Most miért nevezik mégis modellváltásnak, mikor ugyanúgy néz ki, mint az eddig gyártott MINI? Ezt a kérdést mindenki felteheti magának, aki nem olvasott részletesebben a tavaly év végén piacra került új modellről. Valójában nincs szó gyökeres váltásról, de jóval több történt, mint egy kis modellfrissítés. A BMW éppen azokon a pontokon erősített, ahol eddig kritika érte az autót, legalábbis igyekezte megtalálni ezeket a pontokat. Hogy milyen sikerrel, arra menetpróbánk hamar fényt derített.

	Kevés az észrevehető változás

Az alapok változatlanok maradtak: a MINI az előd padlólemezére épült, 2,47 méteres, átlagosnak nevezhető tengelytávja is megmaradt. A kerekek továbbra is az autó négy sarkába kerültek, de az új MINI hét centivel hosszabb, mint korábban. Igaz, még így is csak 3,7 méteres, ráadásul szélessége és magassága centire ugyanannyi, mint a kifutó autóé. A forma is szinte változatlan, ami érthető: ha egyszer bevált, miért terveznék át drasztikusan? A MINI ugyanolyan tömzsi, masszív, kompakt kis járgány, mint eddig volt, ablakai is hasonlóan meredek szögben állnak. A legtöbb változás szemből vehető észre, de csak akkor, ha egy korábbi MINIt is melléállítunk. A fényszórók már nem nyílnak fel a motorházfedéllel együtt, hanem a helyükön maradnak, ami jóval egyszerűbb és olcsóbb megoldás. Szintén praktikus, hogy a lökhárítók, küszöbök és kerékjárati ívek fényezetlen műanyag peremet kaptak, igaz, ez a fehér tetővel ellátott fekete tesztautón csak alapos szemlélődés után tűnik fel.

	Igényesebb lett

Odabenn minden sokkal komolyabb képet mutat, mint eddig. Ugyan a beszállás lehetne könnyebb is, a krómozott fémkilincsek viszont nagyon szépek, bár nehéz a hátoldalukra helyezett peremszerű gombot benyomni. Az ablakok keret nélküliek, ezért ki- és beszálláskor maguktól húzódnak félre, majd vissza a helyükre. Szerencsére a MINI vezetőpozíciója maradt olyan, mint volt. A gyáriak szerint az autó olyan alacsony, amennyire csak lehetséges, és az üléseket is megpróbálták minél közelebb helyezni a padlóhoz. Ennek számos előnye és hátránya van, beszállni például nem olyan könnyű, mint az egyre magasabbra törő mai kisautókba, viszont ha már előttünk a kormány, remek gokartos üléspozíciót alakíthatunk ki. Az új MINI ülései szélesebbek, igaz, oldaltartásuk lehetne jobb, a tesztautó bőrülésében ráadásul még könnyebb volt csúszkálni balra-jobbra. Az ülés mellett a meredek, alacsony szélvédő és az egész műszerfal a régi idők hangulatát idézi.

	A kilométerórának álcázott falióra

A MINI műszerei igazán egyediek. Az elrendezés már az elődben is hasonló volt, de ott gyakran egyszerű, igénytelennek tetsző anyagokból alakították ki az extravagáns formákat. Az új modell már sokkal többet merít a BMW kelléktárából, és nem csak a hozzávalókat adták, de az igényességet is a bajorok diktálták. A fröccsöntött hatású szerelvényfal helyett masszívabb, komolyabb, kellemes tapintású anyagokból összerakott panel fogad. A kapcsolók nagy részét is lecserélték: eltűntek a túlontúl egyszerű bajuszkapcsolók, és a középkonzol is teljesen átalakult. Az előző MINIben nagy tetszést aratott repülőgépes billenő kapcsolók megmaradtak, de a középkonzol sokkal keskenyebb lett, a monoton fekete gomberdőt okosan elrendezett nyomnivalók váltották fel, és így a térdeknek is több hely marad. A rádió a hatalmas központi sebességmérőbe költözött, és akárcsak a fordulatszámmérőbe rejtett fedélzeti számítógép, vagy a kormánykerék gombjai, ez is BMW szabvány. A digitális klíma MINI emblémát formáz, egyedül a hifi bekapcsoló- és hangerőgombja került rossz helyre. Ezt ugyanis a cd-nyílás alá száműzték, a rádió kijelzője alatti nagy gomb ehelyett csatornát vált, mégis az összes utas azzal próbálta meg felhangosítani a zenét. Ez legyen a legnagyobb bajunk, ha az elrendezés egyébként hibátlan, és a felhasznált anyagokra sem lehet panasz. Divatos vezető természetesen divatos zenelejátszót használ, így a kesztyűtartóban iPod csatlakozó várja a fehér apróságot.

	Megmaradtak a billenőkapcsolók, a digitális klíma feláras

A MINI mostantól többféle belső kombinációval kérhető, a tesztelt kivitel például unalmasnak egyáltalán nem nevezhető drapp bőrülés és fekete fényezett műszerfal párosát kapta, amit fémes szürke és csillogóan krómozott betétek dobtak fel. Az utastér fényét szó szerint emelte az a sok kis dióda, amit hangulatfény gyanánt építettek be. Halvány szórt fény jön a tetőről, a könyöklők mögül, de még a biztonsági öv felső csatja felől is. És hogy a lányoknak is legyen miért lelkesedni, a tetőkárpitba épített egyik kapcsoló kifejezetten arra szolgál, hogy ezeknek a diódáknak a színét változtassa. Komolyan! Kék, lila, ciklámen és rózsaszín is lehet, de nekem ezek helyett inkább a műszerfal színével harmonizáló, nyugodt narancsszín tetszett. A MINI egyéb részletei is fokozzák a hölgyek által értékelt "cukisági szintet": az indítókulcsként szolgáló távirányító egy nagy gombóc, amit a műszerfali nyílásba helyezve gombnyomásra indul az autó, az üzemanyagszintet margarétaszirmok adják tudtunkra. Nemtől függetlenül viszont mindenkire jó hatással van a nagyméretű, kettős üvegtető, melynek mindkét része billenthető, vagy az első elhúzható. A bőrhuzatú, kisméretű, vaskos kormány remek fogású, a vezető kezével leggyakrabban kapcsolatba kerülő másik felület, a váltógomb viszont érthetetlenül bumszli. Itt lett volna az ideje lecserélni az elődét, de nem tették, talán majd legközelebb.

	Jól néznek ki a zongoralakk betétek

Vezetni legalább olyan különleges az autót, mint amennyire külseje elkülönül a forgalomban részt vevő többi autó egyhangúságától. A már említett alacsony üléspozíció és jó fogású volán még semmi, a kompakt karosszéria sarkaiba tolt kerekek, a feszes futómű és a közvetlen kormányzás tényleg gokartossá teszik a menetet. Elsőre roppant furcsa ezzel a kocsival közlekedni. Másodikra is, nekem egy-két napig nem sok örömem lelt benne, főleg egy kétszer ilyen erős, kétszer ennyibe kerülő autó kényelmes foteljei után. A MINI komfortja minimális, a feszes futómű a budapesti, harckocsiknak való utakon rettentően pattog, nyilván a nyugat-európai utakon mindez fel sem tűnne. Ha azonban találunk egy kis hibátlan aszfaltfelületet, remekül terelgethető az apró autó. A kormányzás könnyebb lett (a rásegítés mértékének fokozását főként a hölgyvásárlók javasolták), de a kormánymű mit sem vesztett közvetlenségéből. A gyári adat szerint 2,7-et fordul koppanástól koppanásig. A pedálok elfogadhatók, a fék határozott és hatásos, a kuplung útja kissé hosszú, és eléggé magasan fog. Az alacsony üléshelyzet miatt sokkal intenzívebb az autózás élménye, ebben a kocsiban mindig nagyobbnak tűnik a tempó. Kanyarodni nagy móka, a MINI jól fekszik a fordulókban, persze mindez csak akkor igazi élmény, ha úgy állunk hozzá, hogy ez az egész egy nagy játékautó.

	Immáron a MINI is gombbal indul

A motorja azért némileg erősebb egy matchboxénál, ráadásul teljesen új fejlesztésű. A modellváltás remek alkalom volt arra, hogy a régi megállapodás útján szerzett korszerűtlen motorokat alumíniumból épült, változó szelepvezérléses erőforrásokra cseréljék, amiket a BMW és a PSA közösen tervezett, és a MINI mellett a Peugeot 207-esbe is bekerülnek. A tesztelt Cooper kivitel elődjéhez hasonlóan szívómotoros, az 1,6 literes négyhengeres 115 helyett ezúttal 120 lóerős, nyomatéka 149-ről 160 Nm-re nőtt. A motor képes jól vinni a kiskocsit, persze csak akkor, ha a vezető is úgy akarja, a Cooper szíve ugyanis meglehetősen kétarcú. Kis fordulaton mintha a véletlenül a Peugeot 107-es ezer köbcentisét szerelték volna az autóba, erőtlennek tűnik, és hozzá a hangja is olyan szerencsétlen. Háromezer fölé kell pörgetni ahhoz, hogy igazán meginduljon, akkor viszont a kellemesen morgós hangja, és a várt lendület is megérkezik. A hatfokozatú váltó kisautóhoz mérten elfogadható, pontos, de azért hosszúak a váltókar útjai. Nyugodt poroszkálással városban negyedikben, ötödikben el lehet gurulni, és országúton, autópályán jól jön a hatodik, hogy hosszabb utakon se zúgjon a fülünk a motorzajtól. Ha azonban vidáman cikázni szeretnénk a városban, akkor szinte csak a kettes, hármas fokozatok javallottak.

A vezető elé, akárcsak eddig, csupán a fordulatszámmérő került. A sebességmérő óra (ami a benzinszintmérőt és a komplett rádiót is "felfalta", mire ilyen terebélyes lett), a középkonzol tetején trónol. Eleinte furcsa a hatalmas órát lesni, aztán rájövünk, hogy a fedélzeti számítógép gombjával a fordulatszámmérőbe épített két digitális kijelző közül az egyikre az autó sebessége is lehívható. Innentől szinte csak ezt néztük, sokkal egyszerűbb, a középkonzol nagy számlapja inkább megmaradt a szobai faliórához hasonló dísznek. A benzinszintjelző digitális, ezért kevésbé pontos, és a vízhőfokmérő már nem is fért a repertoárba. Rendelhető viszont navigáció és telefon kihangosító is, és bár az automata klíma egyzónás, de aki egy ilyen kis légterű autóba többet kíván, szerintünk már túlzóak az igényei.

	A hátsó térkínálat továbbra sem tartozik a MINI erősségei közé

A kis légtér komoly hátrányokkal is jár. A modellváltással járó számtalan módosítás közt ugyan érezni lehet, hogy a helykínálatra is nagy súlyt fektettek, de ez korántsem minden téren sikerült maradéktalanul. A vezető és utasa legalább jól járnak. A sofőrülésben magas termetem ellenére is nagyon kényelmesen elfértem, az alacsony pozíció és a fel-le mellett ki-be is állítható kormánykerék miatt senkinek sem lesz olyan érzése, hogy a kormánnyal a térdei között vezet. Sőt, legalacsonyabb pozícióban még majdnem egy arasznyi tér maradt a fejbúbom és a tető között. A magas vezető hátrányát a hátsó utasok érzik igazán, már ha akad, aki be mer szállni ilyenkor. A magas sofőr mögött ugyanis mindössze néhány centis lábtér marad, így nem találtunk olyan vállalkozót, aki a lábára csukta volna ezt a kalodát. Azonban el tudjuk képzelni, hogy az autóért rajongó hölgyikék százhetven centi alatti képviselői három barátnőjüket gond nélkül el tudják fuvarozni a MINIvel. A csomagtartó mit sem változott, kapacitása pontosan ugyanakkora, mint volt: a 160 liter nem sok, de azért néhány táskának elegendő, és bővíteni is pofonegyszerűen lehet. A tank a gyáriak ígérete szerint lassabban apad: az új fejlesztésű motor a BMW adatai szerint egy literrel kevesebbet fogyaszt, mint elődje. Városban ugyan eléggé iszákosnak tűnt, sok dugóval és sok cikázással akár 9,5 liter is leszaladt a torkán, de országúton behozta lemaradását, és bámulatos 5,7-es átlagokkal boldogított minket. A tesztút végén számolt 7,1 literes érték teljesen elfogadható.

	Trendi: a belső világítás színe is változtatható

A divatnak megvan az ára. Az élet minden területén több pénzt kérnek a gondosan formatervezett, jól csengő néven eladott termékekért. Nincs ez másként itt sem: a BMW technikáért és MINI hangulatért elkért összeg 5,4 millió forintos alapárat eredményez a Cooper számára. (Ugyanez az 1,6 literes, 120 lóerős motor a fejlesztésben partner Peugeot-nál a 207-esben van, ára 3,7 millióról indul.) A Cooper alapárába többek között a könnyűfém kerekek, klímaberendezés és ABS tartoznak. Igazából ez egy olyan köztes modell, aminél már van jobb, és hamarosan érkezik az elérhetőbb is. Az alapváltozat ugyanis jóval olcsóbb lesz: a MINI One az előd 90 lóerős 1,6-osával szemben szintén új motort kapott, 95 lóerős 1,4-est. A Cooper a jelen benzines helyett dízellel is kérhető, ami az előd 1,4-ese helyett a PSA sokat próbált 1,6-os common-rail motorja, de a rendszámos gokartra vágyóknak a legjobb ajánlat talán még mindig a Cooper S. Egymillióval drágább, mint a tesztelt kivitel, de a 175 lóerős turbómotoron kívül gazdagabb alapfelszereltséget is kínál. Kiállása is komolyabb: 175-ös gumik és 15-ös kerekek helyett 195-ös abroncsokon és 16-os felniken gurul.

A MINI igazi felnőtt játék. Ha így közelítünk hozzá, vidámmá teszi a napunkat. Aki kisautóban gondolkodik, nem feltétlen veszi számításba, de aki pont ilyet szeretne, kellemes társra talál a Cooperben. A MINI továbbra is egy stramm, feszes, jól dirigálható kis járgány. A hátsó üléseket és a csomagtartót tekintve ne is legyenek nagy elvárásaink, ellenben a kidolgozás és felhasznált anyagok terén nagyot lépett előre az autó. Igaz, a Cooper S-ről azt beszélik, hogy a régi modell kompresszorának süvítése hiányozhat, de hamarosan azt is kiderítjük, hogy turbóval támogatva milyen a MINI kormánya mögött az élet.