A legszebb? - 46 kép a galériában

Rövid idő alatt az Alfa Romeo legnépszerűbb modelljévé nőtte ki magát a 159-es. Az olaszok középkategóriása mindig is kedvelt volt a vevők, de főként a rajongók körében, a 156-os például páratlan szépségével és élményekben gazdag vezethetőségével az Alfa egyik legjobban sikerült autójának számít. Utódjánál, a 159-esnél viszont nagy volt a tét, hiszen az itáliai márka képviselői ezzel az autóval szerették volna ledönteni az elődhöz társított negatív előítéleteket, már ami az összeszerelési minőséget és a megbízhatóságot illeti. A várakozások egyelőre beigazolódtak, a tavalyi menetpróbák alapján a 159 nemcsak lélegzetelállítóan szép, de precíz, masszív autó érzetét is keltette. Formás, sportos modell, amit nem a kimért, higgadt vezetőknek, hanem a heves vérmérsékletű sofőröknek ajánlhatunk jó szívvel. Erre íme egy meglepetés: következő Alfa tesztautónk motorja harsány dízeles kopogással kel életre, a váltója pedig... automata!

	Ilyen orr után meglepő a dízel motor - automata váltó párosítás

Amíg csak a parkolóban közelítünk az autóhoz, addig mit sem sejtünk. A 159 egészen egyszerűen hibátlan formájú, az arányai tökéletesek, és az a front minden bizonnyal a jelenlegi autópiac egyik legvadabb orrának számít. Az elnyújtott Alfa pajzs köré morcosan húzott fekete nyílásokban három-három krómkeretes kerek lámpa ül, az alattuk lévő szögletes légbeömlőben még egy-egy ugyanolyan. Élek, szögletek, ívek, krómpálcák és domborítások, nem csoda, hogy a rendszámnak már nem is maradt hely. Irigyelhetjük az olaszokat és a svájciakat, akiknek az otromba magyarnál sokkal kisebb rendszámmal kell elcsúfítaniuk Alfájukat. A 159 frontja olyannyira jól sikerült, hogy azóta a Brera és az új Spider is megkapta azt, ám a hátsóhoz érve mintha kissé elfogyott volna a fantázia. A 156 még egyedinek számított, de a 159 már nem hoz semmi újdonságot: ugyan a keskeny bura alatt kör alakú lámpák vannak, az autó ebből a szemszögből leginkább egy felfújt Seat Cordobára emlékeztet. Az SW kombi ebből a szögből talán harmonikusabb. Mióta a hátsó rejtett kilincsek feltűntek néhány másik márka típusán, az olaszoknak már kevésbé izgalmasak. Helyette hatalmas krómozott fogantyúk kerültek az oldalt végigfutó hangsúlyos él alá.

	Hátul már elfogyott a lendület

Ezzel a külsővel, és a szép mintázatú könnyűfém kerekekkel a 159-es külseje azonnal "eladja magát". Számtalanszor észrevettük, hogy a járókelők és autóstársak lelkes pillantásaikkal szinte felfalták bordó Alfánkat, pedig ha tudták volna, hogy milyen típusidegen motor és stílusidegen váltó van benne... Oké, azzal egyetértünk, hogy a dízeltechnika fejlődésének köszönhetően egy gázolajos erőforrás már nem csak egy sportos limuzinban, de akár egy kupéban vagy kabrióban sem számít nagy szentségtörésnek. De automatával társítva a tesztelt autó karaktere már tényleg eltér attól, amit a pajzsos, sportszíves Alfa Romeótól várnánk. A távirányítót a megfelelő nyílásba helyezve, az indítógombot hosszan megnyomva észrevehetetlen tolakodással kezd zakatolni a motor. Igaz, a kopogás csak hidegen lehet zavaró, bemelegedve, nyugodt tempóban már halkabb az autó, de ha odalépünk a gázpedálra, ismét hangosodik a motor szólama. Akinek ettől végigfut a hátán a hideg, és nem a jó értelemben, annak egy kicsit mélyebben kell csak a zsebébe nyúlnia, hogy szalonképes dízelt kapjon. Az öthengeres, húszszelepes 2,4-es már nemcsak kétszáz lóerejével és tekintélyes nyomatékával, de kulturált és csendes járásával is figyelemreméltó választás. Igaz, 1,67 millió forinttal drágábban.

	Bújócskázni is szeret

Pedig az 1,9-es dízelmotor is kellően erős, habár nem az alapváltozatról beszélünk. A 159-es legolcsóbb dízelváltozata alig 7 millió forint feletti áron csak 120 lóerőt kínál, ami már a legtöbb középkategóriás autóban is csupán átlagosnak számít, hát még egy sportos olasz prémiummodellben! A közepes felszereltségi szinthez járó, 445 ezer forinttal drágább dízel már 150 lóerőre és 320 Nm-re képes. A csúcsnyomaték kétezres fordulaton áll rendelkezésre, de alatta sem lomha a motor, ráadásul bátran lehet pörgetni is, a kiaknázható tartomány tehát kellően nagy. Ezt az autót leginkább egy remek kézi váltóval tudnám elképzelni, ezzel ellentétben a kipróbált modellt a borsos, 600 ezer forint felárért kapható hatfokozatú automata sebességváltóval szerelték. A váltó választókarja bár szépen megmunkált, fémmel, bőrrel és szürke műanyaggal kombinált, de az egyszerű műanyag kulissza nagyon nem illik a 159-es míves belsejéhez, első pillantásra kiugrik onnan.

	Szép részletek

Különös érzés nem túl erős dízelmotorral és automata sebességváltóval vezetni egy olyan autót, ami remek fogású, háromküllős sportkormányával és vörös megvilágítású műszereivel érces hangú, benzinfüstölő, kerékcsikorgató száguldásra csábít. Ehelyett a vezető öregurasan D-be tolja a választókart, lelép a fékről, és szép lassan csordogálva elindul. Nyugodt tempóban a négyhengeres dízel hangja szinte be sem hallatszik, ezért tónusa sem zavaró, és a váltó is példásan észrevétlenül pakolja a fokozatokat. Kellemesen autókázni nagyszerűen lehet vele, csak éppen az a furcsa érzés, hogy a 159-es minden porcikáján érződik: ezt a kocsit nem erre teremtették. Ha keményebben tapossuk a gázpedált, az automata készségesen visszavált és a kocsi vágtázni kezd, de a helyzet korántsem olyan jó, mint várnánk. Ugyan a gyári értékek szerint az automata kivitel csupán kéttized másodperccel rosszabbul gyorsul álló helyzetből százra, a gázpedál lenyomásától a visszaváltáson át a tényleges gyorsulásig eltelt idő mégis hosszúnak érződik. Túl hosszúnak egy olyan autó számára, amit úgy hívnak, Alfa Romeo.

	Jó beltér, de igénytelen az automataváltó műanyaga

Állórajtot semmiképp se ezzel a kocsival vegyünk, ilyenkor a gondolkodási idő még több türelmet igényel. Menet közben már kielégítő a kapcsolás gyorsasága és rezzenéstelensége, és ahogyan megszoktuk, kézi váltásra is lehetőség van, a kulissza jobb oldali síkjában viszont túlságosan hosszú úton jár a kar. Egyetlen előnyét sikerült megállapítani az automatának a kézi váltós modellel szemben. A manuális váltóval szerelt 159-esben kifogásolható, hogy páratlan fokozatokban a váltókar olyan közel kerül a középkonzol alsó paneljéhez, hogy egy óvatlan pillanatban kezünkkel váltás közben akaratlanul a klímát is átállíthatjuk. Hármasban és ötödikben ráadásul a váltókar kitakarja a vezető elől a klíma kezelőfelületének egy részét. Az automatával nincs ilyen gond, hiszen a választókar csak P, azaz parkoló állásban takar, D állásban szabad a kilátás a légkondicionáló kijelzőjéhez.

	Kézzel is kapcsolható

Nyugodt napjainkon az automata Alfa remek társ: csodaszép autó, ami után még mindig megfordulnak az utcán, és a vezető ennek tudatában kényelmesen korzózik, pihenteti a bal lábát és jobb kezét, az autó halkan zakatol, az érzés mégsem az igazi. Ez a hangulat más márkák modelljeibe kívánkozik, az Alfát hajtani kell! A 159-esen ugyanis érezni, hogy erős motorokra és gyorsabb menetre tervezték. A kormányzás kellően nehéz, nagyon pontos, sok visszajelzést ad, a futómű nem túl rázós, mégis megfelelően feszes, ezzel a kombinációval száguldani és kanyarogni igazi élmény. A vezető pozíciója egyébként remek, az ülés és a kormánykerék is tág határok között állítható. A trenddel ellentétben mélyen ülünk, de a kilátás előre nagyon jó, az ülés kényelmes és jól tart, a hely magas vezetőknek is bőségesen elegendő. Igazából az első üléssorig kifogástalan a 159-es utastere, problémáink csak a hátsó traktussal lehetnek. Ugyan a hátsó üléssor két személyre nagyon kényelmesen formázott, a lábtér mégis elmarad a várttól, hiszen magas vezető mögött az átlagos méretű utas már csak szoronghat, fejének lenne hely, de térde az első üléseknek szorul. A csomagtartó nagynak tűnik, de a számok nem őt igazolják, a 405 literes kapacitásnál jócskán nagyobbak is vannak a középkategóriában. Hátra kilátni egyáltalán nem lehet, még szerencse, hogy elöl és hátul is grafikus kijelzős tolatóradar segíti a parkolási manővereket.

	Nem túl nagyvonalú a hátsó tér, igaz ez a legtöbb prémium-középkategóriásra érvényes

Felszerelések tekintetében a 159-esnek nincs miért szégyenkeznie, különösen azért, mert tesztautónk nemcsak az erősebb négyhengeres dízellel szerelt, de az extrákkal jól ellátott Distinctive kivitel volt. A légzsákokat, blokkolásgátlót, elektromos csomagot és manuális klímát már az alapmodell is adja, a közepes szint erre többek közt kétzónás automata klímát tesz rá. Érdekes, hogy olyan apróságok, mint a hátsó elektromos ablakok, vagy a csillapítottan csukódó kapaszkodók is csak ettől a szinttől járnak, és könnyűfém felnit is csak az Impression vásárlója kap. A csúcsmodellhez már aztán menetstabilizáló, 17-es kerekek, tempomat, valamint eső- és fényszenzor is járnak, az üléseket a velúr hatású Alfatex szövetkárpit borítja, ami ugyan szép és nagyon kellemesen puha felületű, de szinte vonzza a port. A tesztautót ellátták még néhány plusz extrával, ezek közül számomra a 75 ezer forintért kérhető Blue & Me volt a legérdekesebb. Ez az egyébként Microsoft által fejlesztett rendszer Bluetooth telefon-kihangosítót, MP3-játszót és a kevésbé hasznos hangvezérlést tartalmazta. Pendrive-ja már mindenkinek van, ezt a kesztyűtartóban lévő USB aljzatra dugva az autó hifijén hallgathatjuk a rajta tárolt zenéket.

	Inkább kézi váltóval

A 159-es utastere egyébként roppant igényes kialakítású, az ülések formázásától és kárpitozásától kezdve a középkonzol fémes-recés borításán át a középkonzol három kis órájáig sok szép részlet fedezhető fel. Az autóban csak az esős idő okozott kellemetlen pillanatokat, az esőszenzoros ablaktörlő ugyanis több alkalommal is túl szorgalmas volt, és még akkor is monoton törölt, amikor már régen nem hullott csapadék a szélvédőre, de kikapcsolni nem tudtuk. Ennek ellenére a csúcsfelszereltséget megéri megrendelni. Automata dízel 159-est legkevesebb 8,5 millióért kapunk, és a felsorolt extrákkal együtt 8,9 millióért vihető haza. Igazából a konkurenciája hasonló áron indít, a szintén sportos, leheletnyivel erősebb automata 320d ára kilencmillió feletti, akárcsak a fokozatmentes automatával szerelt, kissé gyengébb A4 ára. A japán konkurenciának számító, erősebb dízel Lexus csak kézi váltóval kérhető, az Alfa automatájához hasonló áron. A költségeket tekintve érdemes még feljegyezni, hogy az olaszok 3 év vagy 120 ezer km-es garanciája nem csak a soron kívüli javításokat, de az összes időszakos karbantartás, kötelező szerviz költségét is magában foglalja.

	Önnek melyik kéne jobban? - 14 közös kép a Lexus IS220d-vel

Nem lenne jogos azt mondanunk, hogy a 159-es fogyasztásával nem voltunk megelégedve, hiszen az Alfa Romeo gyári adatai is felhívják a figyelmet rá, hogy a több mint félmilliós felárral megrendelt automataváltós dízel jócskán többet iszik a kézi váltós kivitelnél. Egészen pontosan országúton egy, városban kettő, átlagban másfél literrel nagyobb étvágyat ígérnek az autóhoz, amit a tesztelt példány teljesített is. Városban néha tíz liter fölé szaladt a fogyasztás, de országúttal és autópályával kombinálva is 8,8 literes átlagot mértünk. Még mindig kevesebb, mint a benzineseké, de dízelhez mérten lehetne jobb is. Ennek fényében az ítélet egyszerű. A 159-est már nyugodt szívvel ajánlanánk bárkinek, aki a prémium középkategóriából tetszetős, sportos, izgalmas és élvezetesen vezethető autóra vágyik. Igazából a 150 lóerős dízel sem rossz választás, hiszen a hangját leszámítva nyomatéka létjogosultságot teremt neki a pajzsos orrú autóban, de az automatát tényleg csak olyan vevők válasszák, akik vérpezsdítő száguldozás helyett a kényelmes haladást részesítik előnyben, viszont nem tudnának lemondani az Alfa Romeo nyújtotta vizuális és mechanikus élményekről.

Hosszúság: 4660 mm Soros négyhengeres common-rail dízelmotor Hengerurtartalom: 1910 ccm Maximális teljesítmény: 150 LE / 4000 ford./perc Maximális forgatónyomaték: 320 Nm / 2000 ford./perc Hajtás: elsőkerékhajtás Váltó: hatfokozatú automata Szélesség: 1830 mm Magasság: 1420 mm Tengelytáv: 2700 mm Nyomtáv elöl: 1580 mm   hátul: 1560 mm Üres tömeg: 1515 kg Megengedett össztömeg: 2060 kg Csomagtartó mérete: 405 l Üzemanyagtartály mérete: 70 l Gumiméret elöl: 215/55 R16   hátul: 215/55 R16   Végsebesség 207 km/h Gyári fogyasztás: Város: 9,9 l/100 km Országút: 5,5 l/100 km Vegyes: 7,1 l/100 km Gyorsulás 0-ról 100-ra 9,6 s Tesztfogyasztás: 8,8 l/100km         A modell alapára: Fobb konkurensek alapárai:  BMW 320d Steptronic (163 LE) 9 065 000 Ft Audi A4 2.0 TDI Multitronic (140 LE) 9 032 000 Ft Lexus IS 220d (177 LE, kézi váltós) 8 650 000 Ft 8 485 000 Ft A tesztelt modell ára: 8 885 000 Ft         Kinek ajánljuk? TETSZETT: NEM TETSZETT: Stílusos formák Szűkös hátsó hely Remek vezethetőség Kissé magas fogyasztás Kényelmes utastér Alfához nem illo automata Nyomatékos motor Az automata dízel 159-est olyan autósoknak ajánljuk, akiket rabul ejtett a középkategóriás Alfa formája, stílusa és kényelme, de sportos száguldás helyett a kényelmesen nyugodt autózást részesítik elonyben.