Sokféleképpen szokták kategorizálni az embereket, hiszen mindig lehet egy olyan tulajdonságot, jellemzőt találni, amely alapján egyszerűen csoportokra osztható a társadalom. A politikában lehet valaki jobboldali vagy baloldali, egyesek szeretik a focit, mások nem, vannak, akik kedvelik a spenótot, vannak, akik nem, egyesek nézik a Barátok Köztöt, mások nem, és van, aki olvasott már Harry Pottert, és van, aki még nem. Ugyanilyen egyszerűen egy autóval is megoszthatók az emberek: az egyik csoportba azok tartoznak, akik vennének Dacia Logant, a másikba pedig akik nem. Noha Magyarország nem éppen a társadalmi jólétről híres, előbbi csoportba mégis jóval kevesebben sorolhatók, ami az eladásokon is remekül tükröződik. Habár hazánkban még mindig az olcsó autókra van a legnagyobb a kereslet, ehhez képest érdekes, hogy a Loganból tavaly és tavalyelőtt is nagyjából 2900 darabot adtak el itthon - ez nem túl nagy szám, pláne nem a várakozásokhoz képest. Pedig sok észérv nem szól az autó ellen: kifejezetten a magyarországi útviszonyokhoz hasonlóra tervezték, tágas utastere és nagy csomagtere van, valamint - ami talán a legfontosabb -: mind a megszerzése, mind a fenntartása kevés pénzből megoldható. Ezek ellenére mégis sokan inkább vesznek helyette egy pár éves használt autót, vagy egy új, de jóval kisebb karosszériával megáldott négykerekűt. Ezek viszont egy valamiben sokkal-sokkal többet tudnak a Logannál: bizony-bizony, nekik van nevük. A Dacia szó hallatán ugyanis a tömegekben általában rossz emlékek derengenek fel, míg mondjuk a pár éve még semmitmondó, mára azonban erősen felfejlődő Daewoonak (bocsánat, Chevrolet) vagy Kiának ilyen ellenszenvvel nem kell megküzdenie. Még mindig a csomagtartó a legnagyobb erőssége Ezek után szívesen mondanám, hogy "na, bezzeg majd a Logan Új Kollekció megdobja az eladásokat!", de - poénlelövés ide vagy oda - nem hiszem, hogy ez bekövetkezne. És nem azért, mert ez az új kiadás rosszabb lenne, mint az eddig megismertek, mivel ennek is megvan minden jó tulajdonsága - kivéve talán egyet, de ezt inkább később hoznám fel -, emellett sok olyat tud, amitől nem puritán málhásként kell a Loganra nézni, hanem a kategória teljes jogú tagjaként. De vajon mitől is jó ez a Dacia? Először is, a Logan nagy. Hosszra nem is annyira, hiszen 4250 mm inkább átlagos, semmint kiemelkedő, a több mint másfél méteres magassága és az 1,73 méteres szélessége viszont már érdekesebb. Ehhez társul még a 2630 mm-es tengelytáv, a végeredmény pedig figyelemre méltó. A Logan ugyanis valóban ötszemélyes, még ha a reklámmal ellentétben öt szumóbirkózó kétlem, hogy beférne, öt átlagember viszont minden további nélkül. Ez elsősorban a megfelelő válltérnek és fejtérnek köszönhető, igazán szellősnek hat emiatt a belső. A lábaknak is bőséges hely áll rendelkezésre még a hátsó sorban is, így az utasoknak nem kell feltétlenül harcba szállni a jobb első ülésért, egyedül talán a háttámla állíthatósága és a kényelmesebben formázott fotelek miatt kellemesebb az első sor. A dobozformájú felépítés másik pozitív velejárója, hogy a poggyásznak is ki lehet alakítani megfelelő méretű helyet. Az 510 literes csomagtér nagyobb autóknak is becsületére válna, de az olcsó családi autók között is csak a Fiat Albea és a Renault Thalia tudja felvenni a Logannal a versenyt. Ide aztán tényleg rengeteg dolgot bepakolhatunk, és a nagyra nyíló ajtó miatt még a méretesebb tárgyak (pl. nagy bőrönd) elhelyezése sem jelent gondot. Habár látványra nem éppen szívmelengetők a csomagtartó fedelének zsanérjai, szerencsére azért nem lógnak be túlságosan a raktérbe, így nem rabolnak el értékes litereket. Sajnos a hátsó üléstámlák nem dönthetők előre, így a csomagtér tovább már nem bővíthető, de azért ezzel is lehet gazdálkodni. Meglátszik rajta, hogy ez a legdrágább kivitel, de csodákra azért nem kell számítani Másik nagy pozitívumként szokták a Logan esetében emlegetni a strapabíró és kényelemre hangolt futóművet. A manapság gyártott európai autóknál gyakran megesik, hogy nem a hazánkéhoz hasonló útviszonyokra tervezik őket, hanem hibátlan aszfaltra, ezért idehaza kényelmetlenek lesznek, és hiába lehet velük élvezeteseket kanyarogni, a mindennapok során inkább csak kínozzák az embert. Nos, a Logan nem ilyen. Mint azt a marketingesek kitartó munkájának köszönhetően bizonyára már mindenki tudja, a Dacia futóművét kifejezetten a kelet-európai országok útjaira hangolták, és meg sem próbáltak sportosságot csempészni belé. Ennek az lett a következménye, hogy az autó tényleg nem rázza ki az utasok lelkét, nem jön zavarba egy úthibától, hanem szépen teszi a dolgát, és küzdi át magát mindenen. Cserébe persze ne is álmodjunk túlságosan biztos úttartásról, tempós kanyarokról, nagyon hirtelen irányváltásokról, mivel a Logan ezek egyikét sem szereti. A dülöngélős, enyhén imbolygós haladásban a magas építésmódnak és nagyobb hasmagasságnak is szerepe van, mégse írjunk azért mindent a lágy futómű számlájára. A Logan ezért inkább a megfontolt sofőrök autója, vagy éppenséggel azoké, akik szeretnek a sorssal ujjat húzni. A heves kormánymozdulatokat követő belengés bárki adrenalin-szintjét képes feltornázni, és hasonlóan izgalmas, amikor egy gyors kanyarban a terheletlen autó fara lassacskán megindul a külső ív felé. A könnyűfém felni még itt is feláras Éppen ezért, az autó menettulajdonságai miatt gondolom azt, hogy nem feltétlenül az Új Kollekcióhoz kínált friss, Renault-tól származó 1.6-os 16 szelepes benzinmotor a legjobb választás a Loganhoz. Valószínűleg kevés autóra mondom ezt életemben, de ez a 105 lóerő egyszerűen túl sok, vagyis inkább felesleges. Az erőforrás ugyanis kifejezetten pörgős, legnagyobb teljesítmény 5750-es fordulatszám mellett áll rendelkezésre, és 148 Newtonméteres nyomatéka is csak 3750-nél. Én sokkal szimpatikusabbnak találnék egy kevésbé lelkes, de alul nyomatékosabb motort, ez jobban illene az autó karakteréhez. Mindez nem azt jelenti, hogy az 1.6-os egység rossz lenne, mert nem az, csendes és finom járású, csak valahogy nem ide illik. Az erejét inkább csak egyenesekben tudjuk kihasználni, ilyenkor a 150 km/h-t is könnyedén tartja (130-nál ötödikben 3500-at forog a motor), kanyargós úton viszont úgyis csak lassabban tudunk haladni, az előzőekben taglalt okok miatt. Azért sem javasolnám ezt a motort, mert nem a fogyasztás bajnoka: városban, nagyobb forgalomban nem szégyell 10,5 litert sem legurítani a torkán, és az országút-város (2/3-1/3 arányban) vegyes átlag is csak 8,4 l/100 km-re jött ki, ami egy olyan autónál, ahol a költségek elsődleges szerepet játszanak, kicsit sok. Az elöl tárcsa – hátul dobfék kombináció szerencsére megbirkózik a motor erejével és megfelelően lassítja az üresen 1115 kg tömegű Logant. Jól áll neki ez a szín A motor mellett az Új Kollekció kiadás másik jellemzője a Loganoktól szokatlan felszereltség. Annak idején, mikor a típust bemutatták, az 1 millió 750 ezres alapárba szinte semmi nem fért bele, ma már ennél egy kicsivel jobb a helyzet, igaz, már az ár is a 2 milliós határt súrolja. Az Új Kollekció természetesen ennél is sokkal többet kínál, gyakorlatilag minden fontos extrát megkapunk vele, amik a belső egészén sokat javítanak. Ilyen például a "Trial" üléshuzat, sötétgrafit belső betéttel, a kockás, alumínium hatású középkonzol, az alumínium hatású ajtókilincs, valamint a szövetborítású ajtóbetétek. Ezeknek köszönhetően sokkal igényesebb az utastér, feldobják az olcsóbb változatokban található műanyag-rengeteget. Na nem mintha nem lenne műanyag még így is bőven, hiszen a műszerfal egy nagy műanyag-tömb, ahogy az ajtóborítás is, de az is biztos, hogy ezek bírják majd a gyűrődést. A kormányra és a váltóra már egy kis bőr is jutott, előbbi kezelését szervo is segíti, utóbbi pedig semlegesen teszi a dolgát, teljesen átlagos szerkezet. A kategória legnagyobb hátsó tere Fokozza a kényelmet a manuális klímaberendezés is, bár sajnos ez ennél a verziónál is feláras tétel, 200 ezer forintot kérnek érte. Az ablakok le- és felhúzását elektromotorok végzik, méghozzá nem csak elöl, hanem hátul is, de a gombokat kicsit fura helyre rakták: az első kettő a középkonzolon van kétoldalt, míg a hátsó kettő a két ülés között, a kézifék mögött, szinte a padlón. Ezt nyomkodja a sofőr úgy, hogy közben nem megy neki semminek! Pénzt kérnek a CD-s (sőt, bármilyen) rádióért is, és bár kellemes hangot ad ki magából, a négyhangszórós egységért nem biztos, hogy érdemes fizetni, mivel nem integrált szerkezetet kapunk, ezért bárki kedve és igénye szerint építhet be utólag egyet (az előkészítés alapáras). Rakodóhelyek tekintetében közepes a Logan, a kesztyűtartó egész nagy, és pohártartót is kapunk, de az ajtókon kialakított zsebek leginkább semmire sem jók - ezzel nagyjából véget is ért a felsorolás. Az autó külsejéről még nem szóltam egy szót sem, mert bár általában rengeteget nyom a latba a forma, ebben a kategóriában azért kevésbé fontos. Kétlem, hogy sokan lennének, akik az autó külseje miatt elutasítanák a Daciát, hogyha amúgy az árával és a kapott értékkel ki lennének békülve. Azt sem gondolom, hogy rosszabbul nézne ki, mint bármelyik kategóriatársa, hiszen a többiek jellegtelensége sem dobogtatja meg túlságosan az ember szívét. Nekem személy szerint semmi bajom a Logan formatervével, elölről és oldalról kellemes, hátulról kicsit bumfordi, de még mindig egységesebb, mint például a Thalia hozzátoldása. A tesztautó bordó fényezése és a designos küszöbléc pedig kifejezetten igényes. Az éjszakai fények is kellemesek És hogy miért nem a Logan Új Kollegkció lesz a Dacia szalonok bestsellere? A válasz: 2 millió 829 ezer forint. Ennyibe kerül a 105 lovas benzinmotorral szerelt Logan, ami valljuk be, nem kis összeg. És akkor még nem számoltuk a metálfényezés (80 e), a klíma (200 e), a rádió (50 e) és könnyűfém keréktárcsák (100 e) felárát, ezekkel pedig már bőven átléptük a 3 milliós lélektani határt. Az is igaz, hogy a konkurensek sem kínálják ugyanezt olcsóbban: a Fiat sokkal gyengébb motorért kér ennél is több pénzt, míg a Renault hasonló motorizáltság mellett számol fel magasabb díjat. Ezek közül én a Logant választanám, de valószínűleg kisebb motorral, olcsóbban. Mert bármilyen jó is ez a változat, ennyit kiadni egy Daciáért? Hát, nem tudom... Talán mégis sznob vagyok. És Ön?   Hosszúság: 4250 mm soros, négyhengeres 16 szelepes benzinmotor Hengerűrtartalom: 1598 ccm Maximális teljesítmény: 105 LE / 5750 ford./perc Maximális forgatónyomaték: 148 Nm / 3750 ford./perc Hajtás: elsõkerék-hajtás Váltó: ötfokozatú kéziváltó Szélesség: 1735 mm Magasság: 1525 mm Tengelytáv: 2630 mm Nyomtáv elöl: 1480 mm   hátul: 1470 mm Üres tömeg: 1115 kg Megengedett össztömeg: 1600 kg Csomagtartó mérete: 510 l Üzemanyagtartály mérete: 50 l Gumiméret elöl: 185/65 R15   hátul: 185/65 R15   Végsebesség 183 km/h Gyári fogyasztás: Város: 9,2 l/100 km Országút: 5,9 l/100 km Vegyes: 7,1 l/100 km Gyorsulás 0-ról 100-ra 10,2 s Tesztfogyasztás: 8,4 l/100km         A modell alapára: Főbb konkurensek alapárai: Renault Thalia 1,4 16V Prestige (100 LE) 3 080 000 Ft Fiat Albea 1,4 8V Dynamic (77 LE) 2 870 000 Ft Honda City 1.4i LS (83 LE) 3 189 000 Ft     2 829 000 Ft A tesztelt modell ára: 3 259 000 Ft         Kinek ajánljuk? TETSZETT: NEM TETSZETT: Tágas utastér Magas fogyasztás Nagy csomagtartó Bizonytalan úttartás Jó felszereltség Ár Magyar utakra való futómû   Akinek a név és a presztízs nem számít és egy tágas, megbízható családi autót keres, de az erõsebb motorról és a magasabb felszereltségrõl sem akar lemondani.