Jól áll neki a piros - 29 kép a galériában Kétfajta ember vehet Hyundai Accentet. Az első egyszerű, olcsó, megbízható közlekedési eszközt keres, mely gond nélkül eljuttatja A pontból B-be; ők elég népes tábort alkotnak. A másik pedig a bukott autórajongó típusa és bizony ők is vannak egy páran. Egy autóbolond ugyanis javíthatatlan álmodozó. Csak úgy passzióból keresgél használtautó oldalakon a különc veterán járművek, vérbő sportkocsik és csajozós kabriók között, de aztán érettebb fejjel - esetleg egy-két tanulságos kaland után - győznek az észérvek és egy tömeggyártó megbízható termékét vásárolja meg. Rozsdakupac németek, több sebből vérző öreg japán vagy olasz sportkocsik után sokan vágynak egy használható új autóra, ami érzelmet ugyan nem vált ki, de legalább becsülettel elviszi az egész családot mindenhova és ezzel az asszony is felhagy a "többet költesz a kocsidra, mint rám", vagy "több időt vagy azzal a vacakkal, mint velem" szövegekkel. Hiába, az élet jobb-rosszabb kompromisszumok sorozata, és bizony tesztünk alanya, a Hyundai Accent is egy ilyen kompromisszum; hogy jobb-e vagy pedig rosszabb, a teszt végére lehetőleg kiderül. Ilyen autót nem sok ember vesz szerelemből (na jó, senki sem), de a tulajdonos, ha könnyes szemmel nem is, elégedettséggel azért gondolhat arra, milyen használható családi autót is kapott a pénzéért. Hátulról is egészen esztétikus A Hyundai annak a Magyarországon igen népszerű kategóriának a képviselője, amit lépcsőshátú kisautónak hívunk, így az olyan modellek ellenfele, mint a Honda City, Renault Thalia, Fiat Albea és társaik. Amiben talán leginkább különbözik tőlük, hogy míg az előbbiek kényszer szülte formatervükkel harmóniát nélkülözve csúnyák, addig a Hyundainak eleve terveztek szedán kivitelt, így ez a kocsi inkább harmonikusan csúnya. Az arányai sokkal inkább rendben vannak, mint mondjuk a Renault Thaliaé vagy a Honda City-é, csak az Accent egyszerűen szándékosan nem lett kecsesre és elegánsra tervezve. Az egész autó olyan kedvesen pufók, aminek nyilván funkcionális okai vannak: a kocsinak külméreteiben kicsinek kell lennie, így a tervezők minden oldalról kikerekítették egy kicsit, hogy ezzel is értékes millimétereket nyerjenek az utasok, és litereket a csomagok számára. Az Accent egyébként elölről a legsikerültebb, vagyis inkább a legkarakteresebb. Ezt az arcot még meg lehet jegyezni, a kocsi többi részét viszont aligha. A karosszériához képest nagyon kicsinek ható kerekeivel, gömbölyded vonalaival egyébként nem véletlenül mondta rá egy hölgyismerősöm, hogy cuki. A lényeg, hogy összességében egyáltalán nem kelt kellemetlen benyomást, legtöbb vetélytársánál vállalhatóbb külsejű, sőt, talán a vele műszakilag tökegyforma konszerntársnál, a négyajtós Kia Riónál is jobban, de legalábbis karakteresebben néz ki. Olcsó, de ránézézésre kellemes anyagok Az ajtót kitárva és a vezetőülésben helyet foglalva azonnal sikerélménnyel tölthet el, hogy már első blikkre, az emblémára rá sem pillantva kiszúrhatjuk a koreai származást. Ebben a modellben a Kia cee'd-del ellentétben még nem érkezett meg a minőség forradalma; a műszerfal formailag ugyan rendben van, de a felhasznált anyagok igen olcsó hatást keltenek. Mutatóba sincs egyetlen igényesebb műanyag, mindenhol kőkemény plasztik, ahová csak nyúlunk, ráadásul a középkonzolon elhelyezett kevés, de nagyméretű kapcsoló is az egyszerűséget sugallja. Túl sok kifinomultságot ne várjunk, de a kialakítás legalább masszívnak és tartósnak tűnik. Tetszetős viszont a világos utastér; ez részben a manapság viszonylag nagynak számító ablakfelületeknek köszönhető, részben pedig a világos színű kárpitoknak és a fekete mellett felerészben szürke műszerfalnak. Pakolóhely is van bőven, de valahogy egyik kialakítása sem az igazi. Sok apró dolgot könnyen el tudunk helyezni, de nagyobb kulcscsomót, pénztárcát inkább csak a pohártartóba tudunk rakni. Italtartóból egyébiránt van elég, hátul a kartámaszba is jutott. Az Accent felszereltségén egyébként tettenérhető a koreai konszern modellpolitikája, tehát hogy a házon belüli Kia a puritánabb, egyszerűbb márka, míg a Hyundainak jut a nagyobb presztízsű, igényesebb kivitelű autó szerepe. Így fapados, filléres modellre ne számítson az Accent vásárló, tesztautónkba is jócskán jutott extrából. A kocsihoz elektromos ablakemelő, elektromos tükrök, cd-s rádió, légkondi és fedélzeti számítógép alapáron jár, sőt a hátsó utasok és a sofőr kényelmét kartámasz is szolgálja. Korrekt hátsó helykínálat Helykínálat szempontjából az autó egyébként igazodik a konkurensekhez, tehát elől bárki elfér a csekély oldaltartású, világos kárpitozású ülésekben, hátul viszont a keskeny utastér miatt kellemetlen hosszú távon középen ülni. 180 centi felett a fejtér is kicsinek bizonyul, de egy olyan családnak, ahol még nem túl nagyok a gyerekek, akár egy európai körutazáshoz is megfelelő lehet. A jól pakolható csomagtartó szintén elegendő méretű, bár 390 literével azért jócskán elmarad a kategória ászaitól (pl. Dacia Logan 510 liter!). Egy hosszabb európai kiruccanáshoz nem csak az utastér elegendő, de az utat a kellemes meglepetést jelentő, az alapmotor szerepét betöltő 1.4 literes 95 lóerős benzinmotorral is simán bevállalhatjuk. A kocsihoz 400 ezer Ft felár ellenében ugyan remek 1,5-ös 110 lovas dízelt is rendelhetünk, de ezzel a benzinessel sem járunk rosszul. Az erőforrás ugyanis jóval erősebb, mint általában a konkurencia alapmotorjai, ezzel már autópályán sem fogunk útakadályt képezni. Ami az autópályás használatot kissé kényelmetlenné teszi, az a motor gyakorlatilag egyetlen hibája, méghozzá, hogy pörgetve igen hangossá válik; márpedig, ha ki akarjuk használni az erejét, kénytelenek leszünk az erőforrást magasabb fordulatszám tartományokba hajszolni. Az 1.4-es egyébként kellő dinamizmussal repíti a karosszériát, városban akár meglepetéseket is okozhatunk vele autóstársaink körében, 7,7 literes átlagfogyasztásával pedig még takarékosnak is mondható. Érdekes, hogy a nemrég nálam lévő Renault Thalia 1,4-es motorja hasonló teljesítményű volt, mégis fél literrel magasabb átlagfogyasztást produkált - pedig a Renault-t még kevésbé is hajszoltam, mint a Hyundait. Míg a Renault városi fogyasztását alig tudtam 9 liter alá szorítani, addig az Accent-nél pont fordítva, csak nagy nehezen gurult le 9 liternél több a torkán. Mindeközben a Hyundai érzésre mintha még valamivel jobban is menne. Nem tartozik a legnagyobbak közé, de azért így is öblös az Accent csomagtartója Az Accent egyébként - szigorúan műszaki tartalmát vizsgálva - sokkal autószerűbb benyomást keltett, mint a Thalia vagy akár több más riválisa. Kormányzása kevésbé érzéketlen, váltója pedig egészen kellemes, ezenkívül nyújt egyfajta masszív érzést is, amit leginkább a német autókból ismerhetünk. A futóműve viszont sajnos ugyanolyan béna, mint kategóriatársai többségénél. Hirtelen irányváltásnál bizonytalan érzést kelt a sofőrben, de ez részben a keskeny és ballonos gumik hibája is, kanyarban pedig nagyobb sebességnél természetesen rendesen tolja az orrát. Ez a kisebbik probléma, hiszen a kocsi nyugodt vérmérsékletű családosoknak készült, nem pedig sztrítrészereknek, emellett viszont eléggé feszes is a futómű, és az úthibák csillapítása bizony nem sikerült valami fényesre. Paradox módon tehát úgy feszes a futómű, hogy közben billeg, ami nem a lehető legjobb kombináció. Nem rossz autó ez, csak kissé drága Mégis, azt hiszem a kocsi kanyarvételi tulajdonságai fogják a legkevésbé érdekelni a potenciális vásárlókat, ennél lényegesen fontosabb kérdést képeznek a piszkos anyagiak. Nos, a tesztautó 3,6 milliós ára nem nevezhető éppen dömpingárnak, sőt ezzel az összeggel a kategória drágább képviselői közé tartozik. Extrákat legalább már nem kell hozzá rendelnünk, hiszen a fent felsorolt kényelmi felszereléseken kívül könnyűfém-felnik, két légzsák, ABS, és az első-hátsó ködlámpa mind-mind a szériafelszereltség részét képezik. És mi a válasz a teszt elején feltett kérdésre: jobb-e, netán rosszabb kompromisszum az Accent? Nos, semmi extra tulajdonsága nincs, amivel kiemelkedne: van olyan vetélytársa, aminek jóval kellemesebb a beltere, például a Thalia, és bár műszakilag összeszedettnek tűnik, a Honda City mechanikai finomságát azért nem éri el. Térkínálatban és csomagtartóban sem bajnok, és árát tekintve is a drágábbak között van. Amivel több konkurense felé képes kerekedni, hogy igazából semmilyen különösebb gyenge pontja nincs, minden téren megbízhatóan teljesít. A kocsi összességében nézve tulajdonképpen meglepően jó, bár a legújabb koreai autókat nézve ez már lassan nem is meglepetés. Egy dolog hiányzik nagyon ebből az autóból, a karakter. A-ból B-be viszont prímán megteszi.   Hosszúság: 4280 mm soros, négyhengeres  16 szelepes benzinmotor Hengerurtartalom: 1399 ccm Maximális teljesítmény: 97 LE / 6000 ford./perc Maximális forgatónyomaték: 124,5 Nm / 4700 ford./perc Hajtás: elsőkerék-hajtás Váltó: ötfokozatú kéziváltó Szélesség: 1695 mm Magasság: 1475 mm Tengelytáv: 2500 mm Nyomtáv elöl: 1485 mm   hátul: 1475 mm Üres tömeg: 1100 kg Megengedett össztömeg: 1580 kg Csomagtartó mérete: 390 l Üzemanyagtartály mérete: 45 l Gumiméret elöl: 185/65 R14   hátul: 185/65 R14   Végsebesség 177 km/h Gyári fogyasztás: Város: 8,0 l/100 km Országút: 5,1 l/100 km Vegyes: 6,2 l/100 km Gyorsulás 0-ról 100-ra 12,3 s Tesztfogyasztás: 7,7 l/100km         A modell alapára: Fobb konkurensek alapárai: Chevrolet Aveo 1,4 16V Premium 3 345 000 Ft Honda City 1,4i LS 3 129 900 Ft Renault Thalia 1.4 16V Prestige 3 080 000 Ft Seat Cordoba 1,4 16V Chillout 3 283 000 Ft 2 970 000 Ft A tesztelt modell ára: 3 600 000 Ft         Kinek ajánljuk? TETSZETT: NEM TETSZETT: Erős, viszonylag takarékos motor Bizonytalan, rosszul csillapító futómű Korrekt műszaki tartalom Karakter hiánya Jó felszereltség Azoknak, akik ebbol a szegmensbol válogatva a muszaki tartalmat illetoen csak kisebb kompromisszumot kötnének. Az átlagos, közlekedni vágyó családoknak megfontolandó alternatíva: mindent jól tud, de nincs igazi karaktere, igaz ebben a kategóriában nem is ez az elsodleges szempont.