Egyedi kisautó - 18 kép a galériában Az utóbbi években virágkorukat élik a különleges sorozatok. A képlet meglehetősen egyszerű mind gyártói, mind fogyasztói oldalról nézve: előbbinél minimális költségekkel tudnak előrukkolni egy kvázi új kivitellel, a vásárlók pedig - jó esetben - kapnak némi pluszszolgáltatást, ámbár a mélyebben pénztárcába nyúlás eredménye a legtöbb esetben nem a józan mérlegelésnek, hanem az érzelmek dominanciájának köszönhető, meg persze annak, hogy mindenki egyéniség akar lenni. Ezen szériák legnagyobb erényei között említhető ugyanis, hogy többnyire okkal vannak feltűnő jelenségként nyilvántartva, noha általában elmaradnak a mélyreható változtatások. Az egyedi modellek esetében általában különleges és egyáltalán nem szerénykedő színeket alkalmaznak, kicsit átfazonírozzák a lökhárítókat, valamint biggyesztenek rá néhány kiegészítőt és persze a megszokottnál nagyobb, többnyire szebb könnyűfémkerék-kollekciót is kapnak. Játékautó A fent leírt autótípus egyik iskolapéldája a Volkswagen Polo Cross kivitele. Ezt mondhatni pont jókor dobta piacra a VW: bár különösebb szégyenkeznivalója a friss modellekkel szemben nincs, de már nem éppen mai darab, a különleges széria viszont feldobhatja kicsit az érdeklődést iránta. A CrossPolo ráadásul nem is előd nélküli, hiszen a modellfrissítés előtti Polóból is volt emelt hasmagasságú kivitel Fun utónévvel, amely ráadásul közel három éve az A5-öt is megjárta. Érdemes megfigyelni, hogy mi történt az autóval azóta: sajnálattal kell megállapítani, hogy a műszaki részen nem fejlesztettek semmi érdemlegeset (így 2007-ben azért lassan cikinek érezhetnék egy 1.9-es dízelmotor 100 lóerős maximális teljesítményét), a fazon azonban drasztikusan átalakult. A CrossPolót már a Volkwagen nemrég bejelentett Individual részlege jegyzi, ennek megfelelően feltűnő és egyedi jelenség, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Ahhoz, hogy a Polóból egy városi zsebterepjárót csináljanak, az optikai trükkökön túl a szabad hasmagassághoz is hozzányúltak, a Fun 2 centis emelésénél némileg drasztikusabban. Végeredményt tekintve a Cross padlólemeze nem kevesebb, mint 32 milliméterrel távolabb van a földtől, mint a hétköznapi Polóké, aminek őszintén szólva nincs olyan nagyon sok értelme. Nyilvánvaló, hogy ezt az autót nem terepre szánják, de a kátyúkat a magasítással együtt is ugyanúgy kell kerülgetni - ha nem jobban, a nagyobb kerekek miatt -, a padkára felállás pedig csak a sportautóknál nem javallott, kisautóknál ez magasítás nélkül sem okoz problémát. Feldobja a belsőt a narancssárga kárpitok Noha praktikus szempontokkal nem indokolható a talajtól való távolabb kerülés (ennek további hátulütőiről még szó esik a későbbiekben), az viszont tény, hogy a CrossPolo egyáltalán nem néz ki rosszul. Noha a narancssárga fényezés erősen megosztja az embereket - kinek nagyon bejön, ki viszolyog tőle -, az alsó fertály körbe-műanyagozása, a módosított lökhárítók, az ezüstre fújt elemek és a mutatós könnyűfém felnik bizony hatásosak, noha utóbbi tesztalanyunkon a téligumik miatt nem érvényesült. A kelleténél kissé költségtakarékosabb és a tapasztalatok szerint nem túl tartós megoldás a típusjelzés hátsó ajtóra matricázása, az összhatás azonban mégis megnyerő annak, aki szeret egy kicsit - na jó, nagyon - kitűnni a tömegből. Belül alapvetően nem sok minden változott, a narancssárga kárpitoknak hála azonban mégis alapjaiban változott meg a kissé konzervatív Polo hangulata. A szokatlan színű - a Fiat Panda Alessire emlékeztető - szövetből az ajtókra is jutott bőségesen, további két feltűnő változás, hogy a kormány küllői ezüst színben pompáznak, a pedálok pedig fémből készültek, a figyelmesebbek pedig azt is kiszúrhatják, hogy narancsszínű cérnával van varrva a kormány és a váltó borítása. Ezeken kívül azonban minden olyan, mint eddig volt, ami összességében jó, de azért lassan már itt lenne az ideje egy modellváltásnak. Hátul nem a legnagyobb Az általunk beszerzett CrossPolóban a régről már ismert 1.4-es háromhengeres dízelmotor hivatott szolgáltatni a menetdinamikát, ami inkább kevesebb, mint több sikerrel jött csak össze. A motor komoly erényei közé tartozik, hogy javarészt városban használva 5,5 liter körül alakult a tesztfogyasztás és még ha messze nem is egy erőgép, a 70 lóerő és a már 1400-as fordulatnál rendelkezésre álló 155 Newtonméter városban megfelelő lendülettel mozgatja a bő 1,1 tonnás kisautót. Országúton persze már nem árt alaposan átgondolni az előzéseket és az autópálya belső sávját sem neki találták ki állandó használatra, de motor tekintetében igazából itt sem vall szégyent. A háromhengeres TDI-vel inkább az a gond, hogy valami egészen borzasztó hangja van, amit melegen is a kelleténél jobban szeret hallatni, ez pedig egy hosszabb utazásnál nem éppen szívet melengető érzés az utasoknak. További probléma, hogy nem csak a traktorhang, de a hozzá tartozó vibrációk is átjönnek az utastérbe, ez pedig jelentősen ront a Volkswagen vesszőparipáján, az autó minőségérzetén. Szerencsére azonban 1.4-es és 1.6-os benzinesekkel is lehet rendelni a CrossPolót, melyek ugyan torkosabban nyelik az üzemanyagot, kulturáltabb működésük miatt viszont jóval kellemesebb jelenséggé válik az autó. Tekintse meg sajtókép-galériánkat is! A egyedi Polóval van még egy komoly probléma, ez pedig a futóműve. A megemelt hasmagasság ugyanis tesztalanyunkon feltűnő kóválygással járt együtt, elsősorban nagyobb sebességnél. Egy kis oldalszél esetén jó minőségű úton haladva is folyamatosan korrigálni kellett a CrossPolo egyenesfutásán, ami elég bizonytalanná teszi az egész autót főleg annak fényében, hogy az ilyen modelleket többnyire vezetéstechnikailag nem túl magas szinten álló vásárlók veszik. A bizonytalanság érzéséhez a kormány is hozzáadott, ami ugyan jó fogású, de kissé túlkönnyített. Ez parkolásnál mondjuk előny, országúton viszont már sokkal inkább hátrány, hiszen kevésbé érezzük, hogy mi is történik jelen pillanatban az autóval. Adódik a kérdés, hogy most voltaképpen jobb-e a CrossPolo a hagyományos Polónál. A válasz röviden: nem. Megjelenését tekintve ugyan pozitív irányú változások történtek, műszakilag azonban nincs előrelépés, ráadásul ilyen rossz egyenesfutást a korábbi Polóknál nem tapasztaltunk. A CrossPolo ára ráadásul finoman szólva sem mondható jutányosnak, hiszen a tesztelt 1.4 TDI motorral legkevesebb bő 4,5 millió forintot kell érte kifizetnünk. Ez az összeg már nem aprópénz, hiszen ennyiért már normális kompaktot, vagy nagyságrendileg hasonló összegért már más, hasonlóan divatos autókat - például Peugeot 1007-est, Fiat Panda Cross-t, vagy akár a Minit - is lehet kapni. A CrossPolo tehát egy egyedi alternatíva a kisautók között, de bele kell szeretni a formájába ahhoz, hogy valaki magáénak akarja tudni.   Hosszúság: 3920 mm Soros háromhengeres turbódízel motor Hengerűrtartalom: 1422 ccm Maximális teljesítmény: 70 LE / 4000 ford./perc Maximális forgatónyomaték: 155 Nm / 1600 ford./perc Hajtás: elsõkerék-hajtás Váltó: ötfokozatú kézi kapcsolású Szélesség: 1670 mm Magasság: 1500 mm Tengelytáv: 2460 mm Nyomtáv elöl: 1430 mm   hátul: 1430 mm Üres tömeg: 1120 kg Megengedett össztömeg: 1640 kg Csomagtartó mérete: 270/1030 l Üzemanyagtartály mérete: 45 l Gumiméret elöl: 215/40 R17   hátul: 215/40 R17   Végsebesség 160 km/h Gyári fogyasztás: Város: 5,9 l/100 km Országút: 4,3 l/100 km Vegyes: 4,9 l/100 km Gyorsulás 0-ról 100-ra 15,9 s Tesztfogyasztás: 5,5 l/100km         A modell alapára (1.4 TDI): Főbb konkurensek alapárai: Fiat Panda 4X4 Cross 4 290 000 Ft Peugeot 1007 1.4 HDi Trendy 4 160 000 Ft 4 546 000 Ft A tesztelt modell ára: 4 546 000 Ft         Kinek ajánljuk? TETSZETT: NEM TETSZETT: Egyedi külsõ Bizonytalan futómû Normális anyagok Motorhang Kis fogyasztás Ár  Mivel a CrossPolo elsõsorban nem az észre, hanem a szívre hat, ezért olyanoknak ajánljuk, akik beleszerettek formájába és megoldásaiba, ezért pedig hajlandóak némileg mélyebbre nyúlni a zsebükben.