Kupéként is dögös - 9 kép a galériában

Egy kupé-kabrióról lehetne egy szimpla, csak a tényeken alapuló cikket írni. Előjöhetnének a méretek, a teljesítmény, gyorsulás, a praktikum és még sok minden más. Sőt az ilyen autók között bizony e szempontok alapján talán még nagyobb különbségek vannak, mint a külsőben, hiszen alapvetően mindnek nagyon magas és hosszú fara van, ez pedig komolyan egységesíti a megjelenést. Erre persze nem véletlenül van szükség, hiszen valahol azért mégiscsak el kell férnie annak a nyavalyás fémtetőnek. Ebből adódik a következő praktikus dolog, hogy felhúzott tetővel mindnek elég nagy a csomagtartója, kabriózva viszont kicsi.

A kicsi Peugeot 206 CC kezdte anno a sort az olcsó kupé-kabrióról körében, de a teszt szempontjából nekünk most az eggyel nagyobb kategória érdekes, amire már azt merik mondani, hogy ezekben elfér négy személy. Ezzel kapcsolatban van egy jó, meg egy rossz hírem. A jó hír az, hogy valóban elfér, a rossz hír pedig az, hogy hogyan. Egy Megane CC hátsó ülésén már volt alkalmam 200 km-t utazni, hát az nem volt semmi. Leginkább egy pantomim művész jutott eszembe magamról, annyi furcsa mozdulatot tettem, hogy öt percre megtaláljam a kényelmet. Nem sikerült. Persze így is ki lehet bírni az utazást, hiszen a Kispolszkiban is ültem már hátul, de nem ez álmaim utazópóza. Ez az ülés tehát inkább arra való, hogy strandtól a szállásig el lehessen fuvarozni a csajokat, vagy egy jampi körre elmenni a haverokkal, de semmi esetre sem hosszú távra. De ez nem hatalmas újdonság, hiszen ezen kategóriának prominens képviselői között a hátsó térkínálat tekintetében egyik sem tud érdemben többet a másiknál.

	Kupéként használva itt is bőséges a csomagtér

És hogy kik is ezek a prominens képviselők? Először a Renault Megane-t és a Peugeot 307 CC-t próbáltam, aztán jött az Astra TwinTop, meg még később a Focus CC, ami idén nyárra remélhetőleg hazánkba is elér. Ez utóbbi egyelőre még nincs, de már tudom mire lehet számítani. Érdekes tendencia, hogy még ebben a kategóriában is megfigyelhető a turbódízel térhódítása. Szerencsére ha hideg van, akkor viszonylag kevés ember nyitja le a tetőt, így egy hűvös őszi napon nem kell komolyabban megbarátkoznunk a ketyegéssel, sokan azonban - még szerkesztőségünkön belül is - a mai napig sem fogadják el, hogy egy sportkocsiban lehet dízel motor, akkor egy nyitott tetős, tisztán az érzelmekre alapozó autóban ez hogyan lehetne. Ha konzervatív lennék, akkor egyet tudnék érteni ezzel az okfejtéssel, de nem vagyok az. Valóban, míg egy ilyen turbódízel nem üzemmeleg, addig meglehetősen furcsa érzés átadni magunkat kabriós életérzésnek. Ha az ember nyomja a dízelnek, akkor sem a legszebb hangja van, én viszont így is el tudom fogadni. Egyrészt nem ront annyit az életérzésen, sőt a nyomatékossága miatt nem kell annyit váltogatni, ezért kényelmesebb is vezetni. Nem mellékesen pedig nem is eszik annyit.

	Hátulról a legszebb?

Ez az Astra TwinTopra levetítve annyit jelent, hogy a sok modellből ismert 1.9-es 150 lovas dízel egy 6,8-as átlaggal ajándékozott meg. Szeretjük ezért, hiszen azért elég lendületesen megy és mégsem a futástól kiéhezett hiénaként veti rá magát az üzemanyagra. Kellemes és nem is túl hangos. Szerintem ennyi belefér, sőt a menetteljesítmények terén nem is kell jobb, ez a motor pont elegendő vehemenciával viszi ezt a kasztnit. A gyorsulásérzet nagyon jó, bár a sima Astra ugyanezzel a motorral jobban megy, ami a merevítések plusz kilói láttán érthető is. Még hatodikban is hatékonyan gyorsít, sőt a 160-180-as utazótempót is szereti. Persze biztos van, akinek ez kevés, de a kategóriatársak közt talán ez a legjobb turbódízel motor. Erős, takarékos és nem túl hangos, egyszóval teljesen ideális.

Az Astra Twintopról is az a véleményem alakult ki, hogy az egyik legjobb autó a kupé-kabriók mezőnyében. Ha nem lettem volna a Focus CC menetpróbáján, akkor azt mondanám, hogy a legjobb. A kasztni merevsége például túlmutat a francia vetélytársakén, viszont a Fordnál gyengébb. Ezeknél az autóknál azonban sokkal fontosabb a forma, amiben azonban megint csak az élmezőnyt képviseli. Igazából nekem a fara tetszett meg a legjobban, hiszen ennél sikerült talán a körülményekhez képest legkevésbé ijesztőre varázsolni a hátulját, magyarul ez álcázza legjobban a magas csomagtér fedelet. Itt ráadásul egy másik ötletes megoldás is van, hiszen az ilyen autóknál kabrió üzemmódban elég nehéz rakodni a viszonylag kicsi csomagtartóba. Opelék ezen szituáció megoldására kitaláltak egy gombot, amely ilyenkor kicsit megemeli a behajtogatott tetőt.

	Lehetne egy kicsit vérpezsdítőbb

Ami kívülről tetszik, az belülről nem feltétlenül, ez erre az Astrára is igaz. Ugyan nem lehet rajta nagy kifogást találni, engem viszont zavart, hogy éppen olyan, mint egy sima 1.6-os H- Astra. Egy CC-hez egy kicsit unalmas, ötlettelen ez így. Megyek az utcán, a tető nyitva, és aki benéz, mit lát? Semmi különöset. Egy kis vidámság, meg világosabb anyagok használata nem ártott volna. A praktikum terén is hasonlóak a benyomásaim, hiszen ugyanúgy nincs pohártartó, ugyanolyan nehezen kezelhető a fedélzeti számítógép, légkondi, és hifi keverékéből összemosott központi egység. Igaz, ezeket napok alatt meg lehet szokni, csupán az első időkben zavaró. Az ülések a hátsóval ellentétben kényelmesek, a megfelelő vezetési pozíció könnyen elérhető.

És innentől jön az autó élevezetes része, hiszen az ebben a kategóriában egész jónak mondható merevség miatt kellemes vezetni. A kormány pont jó, bár nyitott tetőnél azért ez is pontatlan. Kupéként használva, viszont egészen sportautós hangolású a futómű, kellemes kanyarsebességeket lehet vele elérni. Ez is orrtolós, de gázelvételre megmozdul a feneke is rendesen, tehát lehet lóbálni, igaz ez az átlag felhasználónak nem túl fontos információ. A motorról már beszéltem, a hozzá passzított váltó a már megszokott darab. Ez sem túl gyors, de a célra tökéletes, miközben az áttételezése a kedvező fogyasztást támogatja. A fékek is határozottak, így aztán a vezetési élményt illetően abszolút teljesítette előzetes várakozásaimat.

	Tekintse meg sajtókép-galériánkat is!

Az Astra Twintop tehát egy egészen kellemes meglepetés a CC kategóriában, hiszen ez volt az első olyan modell, amelyben beszélni mertem vezetési élményről. Szubjektív, de nekem külsőre is erősen bejön, csupán a belső ötlettelen világa taszít kicsit. Ez a motor is régóta tetszik már más modellekből, tehát erre az autóra nem sok rossz szavam lenne. Igaz, ehhez először ki kéne fizetni több mint 7 milliót és akkor még jöhetne néhány feláras extra is. Elég húzós ár, de hát a CC-k sosem voltak olcsók. És igazán amennyire megnyerő volt ez a modell, annyira nem drága. Már a sajátjai